Egyes szülők miért gondolják azt hogy ha eltartják a felnőtt gyereküket joguk van beleszólni az életükbe is?

Nem fog így maradni, egyszer ők is meghalnak, és majd visszasírod, hogy bárcsak beleszólnának még.

De majd akkor legyél nagylány, mert akkor már azt csinálsz, amit akarsz.

Őszintén, megértem őket ezesetben.

Huszonegykétévesen valami hozzád valóban kezdtél már, ne elvált, több gyerekes apukával....

Egy kicsit hasonló dolgot műveltem 18 évesen, mint te. Beleszerettem egy 32 éves férfiba, aki állítása szerint teljesen szerelmes volt belém. Idővel anyámék hatására engedtem majd megszakítottam vele 2 hónap után a kapcsolatot. Végül beláttam, hogy jobb így és semmi keresnivalónk nem volt egymás mellett. Teljesen más az életfeltétel és minden amire szüksége(d) van, de erre csak később fogsz rájönni. Ő már túl van a gyereknevelésen, minden máson ami neked még most fog jönni.

Gyerekként művelsz hülyeségeket, (ez is az, akármennyire vagy egyetemista) szerintem inkább a te korodbeliekkel ismerkedj vagy olyannal aki pár évvel idősebb nálad max, ezt pedig csak jó tanácsként írom. Anyukádék a legjobbat akarják neked bármennyire is egy eszeveszett alakoknak tűnnek, csak a gyerekük vagy és örökre az is maradsz. Ha első gyerek vagy akkor meg még nehezebben megy az elengedés.

A szülők erkölcsi kötelessége, hogy támogassák gyerekeiket, pénzzel, tanáccsal, segítséggel. A tanácsban az a jó, hogy nem kell megfogadni. A véleményüket elmondhatják azt udvariasan és figyelemmel meg kell hallgatni, megköszönni és megfontolni.

A párodról magadnak kell döntened, minden szempont figyelembevételével, a szívedre és az eszedre is hallgatva.

Harmincasként mondom, már most gáznak látom azokat a korombeli pasikat akiket egyes huszonéves csajok azért szednek össze, hogy mert olyan érett meg férfias.

Ha meg nem jóval idősebb a pasi, hanem veled egykorú, de már több gyerek meg ex-feleség már van, tutifix, hogy zakkant.