Hogyan dolgozzam fel?

21 éves lány vagyok, 8.5 éve annak, hogy a szüleim elváltak. Apám alkoholista.

Édesanyám a legnagyobb szeretetben nevelt fel, mindent megadott amit csak tudott, amiért örökre hálás leszek neki. Az a 13 év, amit még “házasságban “ töltöttek el (hitel miatt nem tudtak külön válni) nagyon nagy trauma volt számomra. Nem is részletezem, hogy mit értek ezalatt, annyi a lényeg, hogy rettenetesen fájó 13 év volt ez az életemben, ebben az a durva, hogy akkor ezt fel sem fogtam. Azóta lelki sebeim vannak. Fáj, ha látok egy szép családot. Fáj, ha látok a reptéren/vasútállomáson egy apa-fia/lánya boldog találkozást. Eddig csak fájt, de a legutóbbi alkalommal egy apa meg a fia véletlenül összefutottak a buszon, pont álltam előttük. Majd az apa úgy köszönt el fiától, hogy “szeretlek, vigyázz magadra, fiam”, leszállt a buszról és még integetett neki. Ilyet nekem sosem mondott, és sosem fog mondani apám. Itt eltört a mécses, és ott helyben elkezdtem bőgni. Akárhányszor eszembe jut az a párbeszéd, rögtön sírok, teljesen elevenen él bennem. Pszichológussal kellene konzultálnom, tudom pontosan, de ezt jelenleg, és a közeljövőben sem tudnám fizetni. Mivel tudnám ezt a fajta veszteséget picit jobban feldolgozni? Vagy nem lehet, csak szakemberrel?