Hogyan dolgozzam fel?

Hát ez ilyen, azt gondolom, sosem fog igazából megszűnni ez a hiány.

Az én apám is alkoholista volt, bár ő le is lépett gyerekkoromban, anyám meg egy passzív-agresszív, rosszindulatú szülő, menekültem, ahogy lehetett és a kapcsolatot sem tartjuk már évek óta.

Nem érzem traumatizáltnak magam, de nyilván fáj néha, hogy nincs saját szerető szüleim, pláne akkor, amikor látom, mások milyen jóban vannak az anyjukkal. Pl. a szomszéd anyuka, ő szoros kapcsolatban van vele, néha irigylem emiatt, és én még a gyerekemmel sem tudom megélni az, anya-lánya kapcsolatot, mert fiaim vannak.

De ahogy írta valaki, ahogy telnek az évek, majd könnyebb lesz, pláne, ha lesz saját családod, gyerekeid, akiktől szeretetet kapsz.

26 éves vagyok, annyiban hasonló, hogy anyám engem is mindig szeretetben nevelt fel, apám mindig is lexart (és mára már alkoholista is). Néha azért hiányzik "apa" mint fogalom az életemből, de ilyenkor nem arra gondolok, hogy apám hiányzik, mint személy, hanem mint egy szülő. Remélem érthetően el tudom ezt magyarázni.

Az, hogy nincs apám engem nem különösebben hat meg még akkor is ha néha eszembe jut, hogy milyen lenne, ha lenne apám. Azért nem hiányzik, mert nem ismerem, nincs mit szeretnem benne, amúgy is tiszteletlenül bánt anyámmal a válásukkor. Mondjuk azért nem vert apám, vannak nála azért rosszabbak is, de egy idegen számomra. Bár gondolok az apaságra mint fogalomra, de azért nem visel meg, hogy nincs, mert amiről az ember nem tud, az nem is fáj. Én valahogy mindig így fogtam fel, úgyhogy ez bevált. A hozzáállásodon te tudsz változtatni, a pszichológus "csak" segíteni tud ebben.

Amúgy önismeret is segíthet ebben nagyot. Miért hiányzik? Ő hiányzik neked mert azért mégis csak szereted, vagy mint szülő apa hiányzik az életedből? Vagy az esik rosszul, hogy ilyenkor eszedbe jut az is, hogy hogy bánt veled/veletek? Nem kell most leírnod a válaszokat, nem baj, ha nem akarod itt részletezni csak szerintem ezek a szempontok is számítanak, mert akkor célirányosabb vagy.

Utolsó, ez nem bonyolult: azért hiányzik, mert az apja.

Annál meg félrement a válasz, aki szerint nagyon fiatal a kérdező, meg tulerzekeny. Nem túl érzékeny, hanem hiányzik az apai jelenlét és szeretet. Ezzel kivetel nélkül mindenki így van, akinél nem valósult meg, csak másképpen küzd vele.

Kérdező: pedig a megoldás az lesz, ha segítséget keresel majd ennek feldolgozásához. Sajnálom és sok erőt!

El kell menni szakemberhez, és ő segít rávilágítani nem kell mit szeress egy ilyen emberen és nem kell mi hiányozzon.

Én is hasonló családból jöttem, csomó ideig kapálóztam a szeretetért, magamat éreztem szarnak. Aztán elmentem szakemberhez, akinek a segítségével elég sok mindenre rájöttem.

Például hogy SEMMIVEL nem tartozom sem anyámnak sem aámnak, és tulajdonképpen beszélnem sem kell velük, mert ők semmi szeretetet vagy törődést nem adtak.

Nehéz volt beismerni? Igen. Megérte. Teljesen.