Van olyan aki felnőttként se tud erzelmileg leválni a szüleiről? És mindig uralkodni akarnak?

#3, az a cél.

Nem tudja elhordozni, hogy a szülőszerepnek vége.

Az elég jó anya fokozatosan húzódik a háttérbe, teret adva az önállóságnak. A domináns/kontrolláló anya nem akarja az anyai szerepet elveszíteni, mert a többi szerepében megbukott, vagy neki sem állt azokat megvalósítani.

Óriási érdeke fűződik az anyaszerep megtartásához. Tudatosan és tudat alatt.

Férjem emiatt jár 37 évesen pszichológushoz, hogy végre rendbe tegye magában a dolgokat, mert habár jó ideje nem lakik otthon, már nem is tudnak beleszólni a dolgába (elhunytak) mégis a mai napig kihatással van rá ez a toxikus elnyomó légkör meg idomítás sajnos.

Te annyival előrébb vagy, hogy már felismerted a problémát hamar. Én elkezdeném a terápiát mielőbb, de van sok könyv is a témában. Mérgező szülők, Sémáink fogságában, Ellopott gyermekkor, Ellopott felnőttkor, Örökölt sors, Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei stb.

Én ezt úgy oldottam meg, hogy csakolyan mértékben fogadok el segítséget tőlük, amit viszonozni is tudok. Külön házban élünk férjemmel egy városon belül, de anyu az a mindent jobban tudó fajta. Mondjuk én elég határozott és majd én tudom, hogy akarok élni mentalitással vagyok már tini korom óta, így az évek alatt sikerült valamelyest leszokatnom róla. De még így is, hogy külön élünk, saját jövedelemből évek óta, még így is próbálkozik. Ilyenkor kinevetem, közlöm vele, hogy szeretlek anya, de majd megoldom saját belátásom szerint. Ilyenkor (hála az évek óta tartó "nevelésemnek") általában visszább vesz a dolgokból.

Apa hálistennek egyáltalán nemkontroláló, és ha nagyon túl szalad anyu, akkor ő is próbálja visszább fogni.

Exemnél ez volt - 33 éves volt, mikor beleuntam és szakítottam vele - öcsémnél (30) ez van.

Nálam azért nem, mert felfogtam, milyen toxic szüleim vannak, akik uralkodnának, ha engedném, és amint tehettem leléptem tőlük a f.ba.

Olyan szinten, hogy egy időben teljes kapcsolatmegszakítás volt, de anyámmal már tízéve nem beszélek, mert ő még mindig beleugatna az életembe.

Nem lehet másképp, mint elköltözni, minimalizálni a kontaktot, és csak addig nyitni feléjük, amíg nem kezdik megint a leuralást és mindenbe beleszólást.