Nem szeretek hazamenni az anyukámhoz. Mit tennétek?

Szeretném leszögezni, hogy nagyon szeretem az anyukámat. De egyszerűen ezen a ponton, fogalmam sincs, hogy mit tehetnék.

Már gyerekként is (jelenleg 21 éves vagyok) nagyon nehéz volt vele. Emlékszem minden egyes dolog miatt én voltam a hibás miután elváltak apukámmal. Mindig talált valami indokot rá, hogy kiabálni tudjon velem, pedig soha nem voltam problémás. (Egyedül a matek ment rosszul haha) Tudom, hogy nagyon nehéz időszakai voltak, de így felnőttként nem értem, hogyan tehette meg velem a dolgokat, amiket megtett. (Hajamnál fogva húzott a földön vagy olyan sértéseket vágott hozzám, amiket én soha senkihez nem vágnék. Ha neki rossz kedve volt elkezdett kritizálni, beszólogatni, hogy én is rosszul érezzem magam.)

Megváltoztatni/Segíteni/Beszélni vele esélytelen, nem ismeri el, hogy ő bármiben is rossz lenne, hogy bármiben hibás lenne, szerinte minden probléma miattam van.

Már elköltöztem otthonról, de általában 1 héten 1x hazajövök látogatóba. (A nagymamám is és a kutyusom is itt lakik.) Viszont akárhányszor itt vagyok nagyon rosszul érzem magam. Régen azt hittem szeretek itthon lenni, de amint átlépem a küszöböt egyszerűen érzem, hogy az energiaszintem is lejjebb megy, azonnal védekező pozícióba vágom magam, és végig arra figyelek , hogy anyának minden jó legyen és még így is folyamatosan kiabálásokba fullad a látogatás. Teljesen kimerült vagyok mire visszamegyek a lakásba, ahol kimondhatatlanul boldog vagyok mindig.

Nem szeretnék az az ember lenni aki rosszban van az anyukájával, aki egyedül maradt és nem megy haza. Mindig bűntudatom is van ha nem megyek. De egyszerűen úgy érzem nem vagyok itt boldog nem jó itt nekem.

Bármi tanács?

Köszönöm, ha elolvastad.❤️