Hozza vagyok ragadva anyukámhoz?

Nem mondanám hogy felhőtlen a kapcsolatunk, mert voltak csaladi gondok, de nagyon szeret attól független hogy sokat balhézik, mert így tudja átadni az érzelmeit és a mondandóját. Emiatt vagyok ennyire anyás és várom hogy megoldja a kérdéseket az életemben. Olyan mintha meg akarná mondani mit csináljak, de nem csak nagyon határozottan adja a tanácsokat, igaz sokszor sajnos kérdés nélkül, (amugy jók a tanácsai, csak mindíg pontatlanok és elsietettek) de a bennem felmerülő kérdésekre nem hajlandó időt szánni, mintha ez nem is lenne fontos csak, hogy a tanácsait fogadjam meg. Akkor lehet hogy mégis irányítani akar? én meg várom hogy megváltozzon és legyenek közös pontjaink, ahogy élem az életem, hogy tudjam hogy mellettem van és egyet3rt, támogat, de nem érzem. Ez fáj, hogy semmibeveszi az érzéseim, és azt akarja hogy feltétel nélkül bízzak benne, ezért fáj hogy még azt is mondja hogy jót akar, közbe lehet hogy csak azt akarja hogy éljek úgy ahogy neki szimpatikus. Ez érzelmi zsarolás, mit csináljak?