Költözzünk vissza anyukámhoz a babával?

3-an leültök. Mindenki elmondja, hogyan képzeli el az együttélést. fenntartásokat, feltételeket. legjobban te ismered az édesanyádat, hogy mennyiben lenne képes betartani a megbeszélteket.

nem egy ismerősöm él a szülői házban, külön épületben. Mindegyikük a plusz előnyöket említi. Szerencsések.

Külön épület tartható, ha anyuka képes magát a korlátokhoz tartani, effektíve szomszédszerepbe kerül. Beszélgessetek róla sokat, ki hogy képzeli.

Én nem vetném el az ötletet, de a lakásokat érdemes nem eladni egyelőre, adjátok ki albérletbe vagy valami, legyen biztonsági háttér, ha mégsem úgy alakulnának a dolgok.

Adjátok el a két lakás és abból vegyetek egy kertes házat. Elhiszem, hogy nagyon csábító anyuka ajánlata, de nagyon csúnyán is elsülhet. Pláne ha már most is probléma a túlbuzgósága, mert ez csak rosszabb lesz ha beköltöztök az "ő házába". Én sose költöznék vissza a szüleimhez, pláne nem anyóshoz, pedig nagyon szeretem őket.

De persze te ismered anyukádat, te tudod, hogy mennyire lehet vele értelmesen beszélni és mennyire tartaná magát a ti szabályaitokhoz a saját házában.

Elvileg lehetne jó megoldás, de a tapasztalat szerint rövidesen kezdödnek a problémák, mert a mama bejár a fiatalokhoz, amikor csak neki tetszik, "mert ez az én házam, nehogy már ne mehessek oda, ahová éppen kedvem van", és a fiatalok meg gyakrolatilag sosem nem tudnak maguk közt lenni, a mama szerint meg a fialok nem jól nevelik a gyereket, nem megfelelö ételeket föznek, nem úgy tartják rendben a lakást, ahogy neki megfelel, a berendezés nem tetszik neki, stb - azaz nemsokára csak stressz és veszekedés van.

A legvégsö esetben pár hónapra kipróbálnám az odaköltözést, de csak a lakások megtartásával, és az elsö probléma esetén visszamennék oda.

Én biztos nem költöznék így sem az anyóshoz, sem a saját anyámhoz, mert a most meglévö jó kapcsolatot nem kockáztatnám.

A helyetekben vagy várnék pár évet a költözéssel, vagy a két lakás árából vennék egy külön házat valahol, márcsak azért is, mert amit az anyuka házára költötök, azt többé nem tudjátok kivenni, azaz oda lesztek bilincselve.

Kedves kérdező, szerintem Te magad is tudod már a választ, valószínűleg, ha már most tétovázol.

Mi is majdnem össze költöztünk, de szerencsére nem tettük. Én is szeretem az Anyámat, de örülök, hogy nem vagyunk egymás nyakán. Pláne úgy, hogy a pici is ott van. Persze, jó, ha van aki tud segiteni, vigyázni a gyerekre, de ha beszólogatós, okoskodós, meg akarja mondani, mit hogyan csinálj, hamar kiborithatjátok egymást és akkor már késő lesz menekülni. Mivel Te ismered, gondolj arra, milyen volt otthon lakni régen, hogyan jöttetek ki egymással. Tiszteletben tartja e az intim szférátokat, akkor segít e amikor kell, kéritek. Én ezeket mérlegelném.

Nem mennék bele.

Kizárt.

1. állandóan a nyakatokon fog lógni

2. a barátodnak olyasvalamibe kell pénzt adnia, ami sohasem lesz az övé

Kertes ház meg semmit nem jelent, nekünk volt, de utáltam, mert állandóan ott kellett füvet nyírni, gyümöcsfákat rendezni, kapálni a veteményest, a kiskertet, a fél világot összelapátolni télen, ha nagy hó volt.

Soha nem költöznék kertes házba, vagy maximum 25-30 m2-es kerttel. A nagyobb tiszta nyűg.