Ha 42 éves létemre sem tudtam közel kerülni anyukámhoz, akkor már sosem fog sikerülni, igaz?

Hozzáállás kérdése.

Vagy mártírkodsz, nézed más szemében a szálkát, vagy megbocsátassz és anyád jó oldalára koncentrálsz.

Ha te vagy 42, még van egy kis időd vádolni és sajnálni magad.

De ha majd meghal, meglátjuk lesz-e pofád tükörbenézni.

Senki nem tökéletes, te se.

#2 Elég minősíthetetlen a stílusod!

"Vagy mártírkodsz, nézed más szemében a szálkát, vagy megbocsátassz és anyád jó oldalára koncentrálsz." Azért szerintem az, hogy a kérdező édesanyja verte őt és testvéreit, nem egy kis semmiség...

"De ha majd meghal, meglátjuk lesz-e pofád tükörbenézni." És neked hogy van pofád tükörbe nézni, miután ilyen stílusban válaszolsz egy teljesen jóhiszeműen feltett kérdésre?

Ha így van,akkor már kevés az esély,hogy közelebb ketüljetek az anyátokhoz.

Van ilyen,nem egyedi eset sajnos.

Megválaszoltad magadnak.

Kérdező, az csak egy társadalmi elvárás, és nem minden esetben megalapozott, hogy az anyákat szeretni kell. Az életért nem tartozol köszönettel, mert nem kérted. De ha már adta, segített benne? A jaja, tető sem számít, mert ha már megszült, ez a kötelessége minimum. Ami ezen felül van, az lehet hála tárgya. Ilyent nem mondtál. Ügy lezárva.