Az normális ha a keresztény szüleim az iskolámmal fenyegetnek?

Békesség neked, kérdező!

Nem, nem helyénvaló viselkedés ez, főleg nem egy szülőtől, egy olyan szülőtől meg főleg nem, aki állítólagosan Isten szolgája.

Ez a baj a vallással többek között, hogy a hívők egyfajta törvénykezéssel, indulattal teli mentalitást próbálnak meg átadni a környezetüknek, aki pedig szülő és ebben a légkörben nevelkedik, az pedig ezt adja át a gyermekének is. Mivel amiből feleslegünk van, csak abból tudunk adni az embertársainknak.

Isten nem vallás, nem volt az és soha nem is lesz az. Az összes vallás egy tőről fakad, mindegyiket emberek hozták létre, okkal, embereknek. Mindegyik ez zárt, dogmatikus, egypólusú, merev és babonás rendszer, saját szabályokkal. A Bibliát, amit sokan tévesen Isten Szavának tartanak (igaz, hogy bizonyságot tesz az Igazságról, de Isten Szava Él-Ő, aki maga Krisztus lelkülete, és aki Hozzá fordul, az a Szent Lelken keresztül kap válaszokat is), azt bálványozzák, felemelik, és mivel az ember tekintélyelvű, így embereket követ, azokat méltatja, azoknak hisz, még Istent is a háttérbe szorítva, dacára annak, hogy állítólagosan a száj vallja Őt, de a szíve mégis távol van attól, ami az Ő akarata. Ez a masszív emberei képmutatás. Mivel másoktól tudakozódik az emberek zöme, nem Istentől kérdez személyesen, ezért az Igazság ki lesz forgatva. Így sokak a könyvet indulattal használják, az abban foglaltakat megpróbálják ráerőltetni a másikra. Ez pontosan az ószövetségi, mózesi ember lelkületét tükrözi, nem pedig krisztusi (illési, dávidi, dánieli) minőséget. Így sokaknak a könyv lesz az ostoruk, és a félreértelmezés okán azt követelik meg a másiktól is, amit maguk igaznak hisznek, nem pedig azt, ami igaz is.

A családod, kérdező, ugyan ezt cselekszi veled, de nem csak a tiéd, mert ma rengeteg családban felelhető ez a fajta térítési akarat, és ez mind a vallás dogmájából ered. Minta a középkor inkvizíciója, csak a köntös más. Amikor valaki nem Istent hallgatja, követi, hanem belemegy minden hazugságba, amikor kétfelé sántikál, amikor hiszi, hogy ő hisz hogy ő jó ember és bölcs, intelligens és igaz, akkor tékozol, és valójában a testi akaratát szolgálja, nem pedig Istent. Rengetegen teszik ma ezt szüntelen, de nincsen erre rálátásuk.

Ez a szó, hogy Isten, ez az, amivel az ember mindig takaródzik, amivel minden vétkét el kívánja fedezni. Minden egyes ember vágyik az Igazságra, de nagyon kevesen vannak, akik hajlandóak általa szembesülni azzal, milyenné vált a szívük! A szüleid is ebbe a csapdába estek bele, amikor a száj vallja ugyan Istent, de a gyümölcs mást mutat. Azért, mert erőszakkal senkit sem lehet megváltani. Isten Igéje az szabad választás döntése, az a lelki kisded örömteli ajándéka, nem pedig a dacos, erőszakos felnőtt akarata. Aki azt akarja, soha meg nem kapja. Ezt mondja a Mester is, hogy aki elengedi az életét érte, az megtarthatja azt. Az emberek zöme viszont maga akar. Amit átélt, amit bele neveltek, azt akarja továbbadni, mert arról hiszi, hogy az igaz, de Istent nem kérdezi róla.

Manapság főleg nagyon sok szülő felelőtlenül vállal gyermeket, úgy, hogy még maga is éretlen lélekben és érzelmileg infantilis, és itt mindegy a kor, hogy valaki már betöltötte akár a sokadik X-ét is. Azt mondja az Úr, hogy mindenki a saját vétkéért ítéltetik meg, viszont az is olvasható, hogy megbünteti az apák vétkét a gyermekekben harmad-és negyedíziglen. Akkor most melyik az igaz? Mindkettő, mert amikor a szülő felelőtlen, túl babonás, túl testi még, túl képmutató, akkor abból tud adni a gyerekének, amiből feleslege van. És az ilyen szülőnek miből van feleslege? Az Igazságból vagy a hazugságból inkább? És ezt adja tovább állítólagos segítség gyanánt úgy, hogy a gyermekét tönkreteszi és fejbe veri a Bibliával, a törvénykezéssel, de valójában minden mögött az ő akarata áll! Mert amikor egy szülő azt mondja a gyermekének, hogy érted teszem és érted élek, az nem igaz! Mert a testi ember még magáért él és az önzése okán magáért tesz dolgokat, nem a másikért. Önzőek vagyunk. De könnyedebb Istenre fogni és az önzetlen segítő szándékra, mintsem vállalni a felelősséget. És emiatt, amit a szülő átad, örökít, az nem épít, hanem rombol. A gyerek pedig olyan, mint a szivacs, szívja magába az ingereket. De milyeneket? A vallásos babonát és dogmát, a törvénykezést és az akarást. És ha ezt ő megtanulja, akkor utána ő is ezt adja majd tovább, mert amilyen a nevelési minta, olyan a gyermek. Ezért a szülő vétke, hibája öröklődik a gyermekébe is, de ezzel óriási terheket ró rá, arra, akit állítólag szeret. Ezért van, hogy rengeteg családi gond üti fel a fejét, sokan menekülnek otthonról a kialakult életellenes atmoszféra miatt. A gyerek elkezdi megvetni a szülőjét, olykor rá sem nyitja többet az ajtót, több lesz a veszekedés, mint az idill. Ez mind amiatt van, mert a szülő mintája is korábban nem megfelelő volt. De a felelősséget nem vállalja, inkább hárít a világra, az erőszakos videójátékra, a pornográfiára, bárkire és bármire, csak magával nem szembesül. És amikor még Isten neve is előkerül, no, az az igazi Istenkáromlás! Félelmetes és lélekfájdító is.

A szüleidre kérlek ne haragudj, mert ők azt hiszik, hogy amit tesznek az Istentől való, pedig tévednek. Hiszik, hogy igazul járnak el, de valójában a saját testi akaratukat akarják rajtad érvényesíteni. Mert amit ők elszenvedtek akkoriban, azt akarják, hogy te abba ne ess bele, így próbálják meg az ő szüleik hibás mintáját a te nevelésedben kijavítani. De sikertelenek lesznek, mert erőből akarnak még, és nem viszik Isten színe elé. Ezét a nevelésüket a vallás dogmája határozza meg, az indulat és a testi akarás. És ha ez a minta benned is megfogan, akkor te is így élsz majd, és ha lesznek gyermekeid, ezt adod nekik tovább. Ezt a körforgást csakis Isten képes megtörni, Ő ad rá gyógyírt Krisztuson keresztül. Kérlek, kérd Őt, beszélj Vele személyesen. A szüleidért pedig imádkozz és ne bántsd őket, ne légy rájuk mérges, ne haragból akarj tőlük elválni, mert a szüleid, akik felneveltek és nevelnek is. Akik ruháznak, enni adnak és fedélt biztosítanak a fejed fölé. Ne testi indulatból nézz rájuk kérlek, hanem Isten Lelkével. Üljetek le együtt, és lélekből beszéljétek meg addig, amíg együtt még tudjátok, mert az élet törékeny és rövid. Együtt, Istenben, babona és dogma nélkül szeressétek egymást, ne külön testben, saját akarattal, vágyakkal. Merjetek beszélni, őszintén, gyermekként megnyílni egymásnak Isten színe előtt, és ha összegyűltök így, akkor Krisztus is ott lesz veletek, ahogyan el is mondja. Ne válj el tőlük haraggal, és főleg ne menekülj, mert sosem leszel boldog, és egész életedben menekülni fogsz! Rengetegen ezt teszik, mert a megannyi trauma gyökere mind gyermekkorban keresendő, és összefügg a szülővel való kapcsolattal.

Beszéljétek meg, amíg még tehetitek, és együtt. Ha így sem rendeződik, akkor szükséges változtatni, de ne minden áron és ne csak azért is, dacból, sértettségből. Egy az Isten, egy az igazi lelki család, ami többet tér, mint a vérségi kötelék, de akkor is egy családod van testben és egy életed is. Ne bántsátok egymást. Ők is telve vannak gondokkal, amit sokszor nem mondanak el, mert így hiszik, hogy megkímélnek téged és ők erősek, de ez nem igaz. Mert sokszor nem mernek megnyílni, mert ha ezt tennék, akkor sebezhetőek lenének. De sokszor egy gyermek bölcsessége szükséges a kemény szívű szülőnek a szemebsülése okán. A szülő hiszi, hogy ő okos és övé az utolsó szó, így sokszor lenézi a gyermekét, aki csak gyerek, aki még ne érthet dolgokat, de ez nem igaz. Egy gyermek sokszor sokkal bölcsebb, mint bármilyen okos felnőtt. Légy te a gyermek lélekben, és kérd Isten vezetését, és ülj le velük beszélni. És ne aggódj , mit fogsz mondani, ne félj, csak beszéld azt, amit Isten mond. Majd jönnek a szavak. Ha meg sírtok, tegyétek együtt és örömködjetek érte! Mert a könny a lélek orvossága.

Imádkozom, hogy lélekben békességre leljetek. Legyen meg a hitünk szerint, a Szent Lélek akarata érvényesüljön!

Üdv.