Meddig támogatnád a felnőtt gyereked anyagilag ilyen esetben?

Van egy 12 éves is otthon, akivel ti 7 éve nem voltatok nyaralni, hogy a nagy dőzsölhessen?

A nagynak nem szakad le az arca? Nemet kell mondani. Meg kell mondani, hogy “figyelj kislányom, minden megdrágult, nekem sincs már pénzem, a jövő hónaptól nem tudok adni egy fillért sem, itt a testvéred, itt van anyád is, nem vagyunk mi gazdagok, te meg dolgozol”. Oszt kész.

Nem kell a 22 évesnek finanszírozni a luxushisztiket, ha a 12 évesnek meg nektek közben semmire se futja. Kaja meg számlák, közben a kertben gürizni az állatokkal, ez nem élet.

Egy fillért nem adnék, dolgozó ember! Ezt ti toltátok el nagyon, hogy ilyen önző, pénzszóró életmódra kapattátok rá, azért nem akar kijönni a gyerek szerepből, mert megteheti, hiszen bármikor nyílik a pénzcsap. Hogy tudsz a kisebb gyereked szemébe nézni, hogy a nővérét tömitek, hogy kalandozhasson a barátokkal, neki meg nincs nyaralás, mert arra nem futja, hogy ti kikapcsolódjatok?

Épp itt lenne az ideje, hogy rászokjon, a saját érdekében is, hogy ha ad hoc kirándulásokra akar menni a haverokkal, akkor legyne annyi félretett pénze, hogy ahhoz nyúljon, ahogy arra is, ha valami okból kiesik a fizetése (táppénz) vagy magánorvoshoz kell mennie. Felnőtt dolgozó ember, tanuljon már meg gazdálkodni, a fizetése nem zsebpénz, amit kedvére szórhat, hanem vannak kötelezők, van a tartalék, és ezek után a fennmaradót szórhatja - ha marad.

Az elköltözése pillanatáig. Utána önálló felnőtt ember, és 350 ezerből vígan meg lehet élni, főleg, mivel közösen béreli a lakást, nem egymaga.

Nem támogatnám már rég, mert nem szorul rá.

Nem kell 20-ezret sem adni.

Jövő hónaptól nulla forint, ennyi. Oldja meg, jól keres, és ne nyaralgasson, ha nem telik rá.

#24: Ez alapján még 'erősebben' fogalmaznék, mint ahogyan korábban tettem: bármennyire is jót akartatok/akartok, nem vagytok jó szülők.

Sem a kicsi nem azt kapja tőletek, amit kellene és amire szüksége lenne, sem a nagy. Gondoljátok át a saját reakcióitokat és sürgősen változtassatok, mert mindkét gyereknek meg kell tanulnia a való élet szabályait és azt, hogy a 'gyerekség' is jár jogokkal/kötelezettségekkel, de a felnőttség is.

Az alapján, amit leírtál, a kicsi felnőttebb kell hogy legyen, azért, hogy a nagy gyerek szerepben maradhasson. Ez baj. Sok sikert a változtatáshoz, mert nem lesz könnyű, de akkor is meg kell lépni.

A 19-es hozzászóló vagyok, aki a finom átmenetet javasolta. Az a válaszom le is lett pontozva valamennyire a többiekéhez képest, és ezek után én is lepontoznám :D

Jóhiszeműen feltételeztem, hogy nagyon nincs tisztában a helyzettel, de akkor nagyon is, sőt. Hárman kevesebből éltek, mint ő?! Azt hittem, hogy van vagy másfélszer annyi a fizetésetek, mint az övé, hogy ennyire tudtok adni neki. Tényleg nyomorgatjátok magatokat ÉS ezzel tisztában van a lányotok... nem csak neki kellene "kijönni a gyerek szerepből" (láthatóan magától nem is fog), hanem főleg nektek kéne kijönni az elnéző szülő szerepéből mihamarabb.

Le kell ülnötök vele beszélni, egyértelműen tisztázva, hangosan kimondva, hogy következő hónaptól nincs ilyen támogatás, meg azt is, hogy eredetileg mit értettetek támogatás alatt és hogy két évig vártátok, hogy leszokjon a kéregetésről, de mostantól nem adtok, mert tényleg nem tudjátok ezt csinálni. Valami ilyesmit szépen, higgadtan elmondani, de ha megsértődik, akkor sem engedni.

Most még 22 éves, még van esély, hogy az élettől kapott (nem túl nagy) pofonnal - minthogy egyik napról a másikra olyan helyzet jön, hogy nem számíthat tőletek "zsebpénzre" - kicsit észhez tér, és megtanulja komolyan kezelni a pénzügyeit.

Ha meg ezután azért kérne rendszeresen pénzt, mert "le van égve", akkor a támogatásotok lehetne inkább az, hogy segítetek kideríteni, hogy hol úszik el a pénzre, nem pedig az, hogy adtok neki.

Ne várjátok meg, hogy ez folytatódjon még évekig, míg elviselhetetlenné válik a helyzetetek, mert annak könnyen lehet az a vége, hogy megromlik a kapcsolatotok, az ő kapcsolatait meg szétbarmolja az, hogy mindenkitől kéreget majd. Inkább most tisztázzátok a helyzetet. Most sem lesz könnyű az alapján, amit eddig írtál róla és magatokról. Ha meg meg akarnád sajnálni, mert a "kicsi gyerekednek látod, aki könyörög a cukorkáért a kisboltban", akkor gondolj arra, hogy az ő életét nehezíted azzal, hogy nem fogja tudni kezelni a pénzt, illetve a másik gyerekedet nyomorgatod magatokkal együtt. Segíteni kell a gyereket, nem feláldozni magatokat érte.

Sok sikert! Légy erős! Ne feledd, nem bántani akarod ezzel, hanem pont azt akarod, hogy könnyebb élete legyen felnőttként.

Egy forinttal sem támogatnám a kisasszonyt.

Viszont a feleséged is nyugodtan elmehet dolgozni és akkor nektek is több pénzetek lesz.