A szüleim szerint szégyen 21 évesen férjhez menni?

Az anyagi része fantazmagória. Mulatságból kapott pénz (ami jó esetben nullszaldós, de max tárgyi ajándékokkal pozitív) plusz félretett pénz = ház??? Hol?? Egy közbiztonságilag forró zsákfaluban? Kislány te nem tudsz új életet kezdeni ha 1, 2 poronty után lelép a pasi (ami még elképzelhetetlen de a többi százezernyi elvált egykori pár sem undorral ténfergett annakidején az oltár elé) , a pasi fizet gyerektartást, vendégül látja minden második hétvégén a szaporulatot és ennyi, hajthatja az új pipiket mellette. Az hogy te csomaggal együtt is jó eséllyel nekifuss újra a lámurnak ahhoz a nap kell süssön a hátsódból. Vagy beérni azzal akivel ma még szóba sem állnál.... Elviszem a balhét, inkább én mondjam ezt, mert anyukát hiába írja körül, ha nem ilyen faragatlanul konkrét akkor semmit se fogsz fel belőle

Kb 98 % hogy ez lesz a forgatókönyv.

Várjatok azzal az esküvővel. Nem azért, mert mit mond a falu. Azt pont le kell sz@rni. Saját jól felfogott érdekében. (+a most szörnyűnek titulált anyád érdekében, hogy ne az ő nyakára költözz vissza 2 gyerekkel és lehessen jótállású cseléd mert te neked sem pénzed se elegendő időd nem lesz)

Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy úgyis el fogtok válni! Akik 30 vagy 40 felett kötnek házasságot ugyanolyan eséllyel válnak el, mint azok, akik 20 évesen kötnek. Nem az életkoron múlik. A szerelmen, a kötődésen, az elkötelezettségen múlik. Ha ez megvan, huszonévesen sokkal több esélyetek van összecsiszolódni, mint harmincason. Nem is szólva arról, hogy később sokkal nehezebb normális párt találni. Az anyagiakat pedig sokkal könnyebb együtt megteremteni, mint egyedül.

Ha úgy érzed, ő az életed párja, akkor ne tétovázz. Ahogy egy filmben mondja a szereplő: "Ez a fajta bizonyosság csak egyszer adódik egy életben". Ha bizonyos vagy benne, hogy ő az, menj hozzá, és tarts ki mellette.

"csak a buta lányok mennek férjhez fiatalon"

Hát...anyám azelőtt teherbe esett velem, hogy még érettségizett volna. Még a születésem előtt összeházasodtak, anyám 18 éves volt. Anyám agykutató, engem nevelve végezte el az orvosi egyetemet, és szerzett doktori címet.

Amúgy sem kell mindenkinek diploma a boldog és sikeres élethez. Én egyetemre járok, de rengeteg idióta embert ismerek onnan, attól hogy diplomája valakinek nem lesz okos, és attól, hogy nincs, nem lesz buta.

Személyesen én a 2 év együttlétet keveslem, de ha tényleg jó a kapcsolat, én is igent mondanék. És mond meg anyádéknak, hogy szarják le, mit gondol a falu. Ha mindkettőtöknek van munkája, szépen eltartjátok magatokat és boldogok vagytok, szerintem anyádnak egy szava nem szabadna hogy legyen a házasságotok ellen.

Kérdező, nem az a szégyen, hogy ennyi idősen házasodsz, hanem az, hogy 21 éves vagy, mire lett internet a legtöbb háztartásban , voltál 4-5-6 éves és évek óta tele a net pszichés tartalommal és még mindig nem jutott eszedbe egy ilyen proli, phaszparaszt családot leépíteni... Te már szinte digitális bennszülött vagy, vagy legalábbis pár év híján...

Te már nem hivatkozhatsz arra, hogy anyádékról azért nem váltál le érzelmileg, mert sajt. Ha 30-40-50 évvel előbb születtél volna, lett volna mentség, de a XXI. században, amikor csak akkor nem találkozol pszichés tartalommal, ha tudatos ludditta vagy, nem mentség.

Ha eltartod magadat, akkor nincs mire beleugatniuk a szüleidnek, ezt kellene tudomásul venned, falusi múlt, ide vagy oda. De ha ők tartanak el, vagy kitart a palid, az más, ha nem ugranak ki a bőrükből a hír hallatán, bár akkor sem kéne így beszélniük veled.

42: " Akik 30 vagy 40 felett kötnek házasságot ugyanolyan eséllyel válnak el, mint azok, akik 20 évesen kötnek."

Igen, csak nekik már van önálló egzisztenciájuk: nem kérdés "hova menjenek", amikor válnak.

Akik a házastárssal együtt építik ki, annak csak egy fél lesz és azt is baromi nehéz lesz megszerezni a közösből. Ez egy gazdasági hátrány, kiszolgáltatottság.