A szüleim szerint szégyen 21 évesen férjhez menni?

21/L

A héten a párom, akivel 2 éve együtt vagyunk megkérte a kezem. Egyeltalán nem számítottam rá, persze, beszéltünk már erről, de nem számítottam rá, hogy mostanánan lesz. Ezt leszámítva nyilván igent mondtam, mert szeretem és jól bánik velem. Kb 1 éve együtt is élünk, mindketten dolgozunk és ugyanúgy kiveszi a részét a házi munkából is. Lehet, hogy hihetetlen, de sosem bántott meg vagy sértett vérig. Igen, néha még összekapunk, de semmi komolyabb dolog miatt. Nincs is miért. Volt a múltban egy pár párkapcsolatom, és őszintén egyik sem volt ennyire nyugodt és biztos.

A lényeg, hogy falun nőttem fel, az én szüleim szerint pedig hatalmas csalódás vagyok a családban. Először is, mert ott hagytam az egyetemet, emiatt pedig a páromat hibáztatják, habár még azelőtt depressziós voltam az egyetem miatt mielőtt megismerjem a párom.

Egy idő után úgy tűnt, hogy megbékéltek ezzel, és még mondták is, hogy milyen rendes fiú meg minden. Bármikor találkozunk velük vagy beszélünk telefonon mindig elbeszélgetnek vele.

Most, hogy megkérte a kezem, apám úgy áll hozzá, hogy ha megtörtént, akkor ez van, megy minden előre és hozzá kell szokni. Ennek ellenére érződik rajta, hogy nem tetszik neki. Anyám viszont borzasztó. Azt mondja, hogy elba**tam a fiatalságom, és milyen szégyen, mert csak a buta tanulatlan lányok mennek férjhez fiatalon. És, hogy rólam fognak pletykálni a faluban. Stb.

Ma megkérdezte, hogy mikor akarnánk tartani az esküvőt, mondtam,hogy talán jövőben vagy ha nem jön össze, akkor azután. (úgyhogy nyilván nem lennék már 21 éves). Erre azt mondta, hogy ő nem bánja ha még várunk pár évet, nem kell sietni.

Én nem értem, hogy mi van a fejükben. Ott van előttem életem szerelme, féltérden, kezében a gyürűvel és kérdezi, ha akarok lenni a felesége. Mindkettőnknek van munkája és együtt élünk. Azt kellett volna mondanom, hogy "nem, mit fognak mondani aztán anyámék és a faluban?"?!

Elnézést megint felháborodtam.

Kíváncsi vagyok a véleményekre, esetleg tanácsokra.

Köszönöm!