A szüleim szerint szégyen 21 évesen férjhez menni?
21/L
A héten a párom, akivel 2 éve együtt vagyunk megkérte a kezem. Egyeltalán nem számítottam rá, persze, beszéltünk már erről, de nem számítottam rá, hogy mostanánan lesz. Ezt leszámítva nyilván igent mondtam, mert szeretem és jól bánik velem. Kb 1 éve együtt is élünk, mindketten dolgozunk és ugyanúgy kiveszi a részét a házi munkából is. Lehet, hogy hihetetlen, de sosem bántott meg vagy sértett vérig. Igen, néha még összekapunk, de semmi komolyabb dolog miatt. Nincs is miért. Volt a múltban egy pár párkapcsolatom, és őszintén egyik sem volt ennyire nyugodt és biztos.
A lényeg, hogy falun nőttem fel, az én szüleim szerint pedig hatalmas csalódás vagyok a családban. Először is, mert ott hagytam az egyetemet, emiatt pedig a páromat hibáztatják, habár még azelőtt depressziós voltam az egyetem miatt mielőtt megismerjem a párom.
Egy idő után úgy tűnt, hogy megbékéltek ezzel, és még mondták is, hogy milyen rendes fiú meg minden. Bármikor találkozunk velük vagy beszélünk telefonon mindig elbeszélgetnek vele.
Most, hogy megkérte a kezem, apám úgy áll hozzá, hogy ha megtörtént, akkor ez van, megy minden előre és hozzá kell szokni. Ennek ellenére érződik rajta, hogy nem tetszik neki. Anyám viszont borzasztó. Azt mondja, hogy elba**tam a fiatalságom, és milyen szégyen, mert csak a buta tanulatlan lányok mennek férjhez fiatalon. És, hogy rólam fognak pletykálni a faluban. Stb.
Ma megkérdezte, hogy mikor akarnánk tartani az esküvőt, mondtam,hogy talán jövőben vagy ha nem jön össze, akkor azután. (úgyhogy nyilván nem lennék már 21 éves). Erre azt mondta, hogy ő nem bánja ha még várunk pár évet, nem kell sietni.
Én nem értem, hogy mi van a fejükben. Ott van előttem életem szerelme, féltérden, kezében a gyürűvel és kérdezi, ha akarok lenni a felesége. Mindkettőnknek van munkája és együtt élünk. Azt kellett volna mondanom, hogy "nem, mit fognak mondani aztán anyámék és a faluban?"?!
Elnézést megint felháborodtam.
Kíváncsi vagyok a véleményekre, esetleg tanácsokra.
Köszönöm!
válasza:Január van. Ha jövőre tartanátok, az is még minimum egy év, de lehet, hogy másfél (ha nyári esküvőt szeretnétek) vagy még több. Így is 2 éve együtt vagytok, már együtt éltek egy ideje, a hátralévő idő még pont elég lesz arra, hogy kitapasztaljátok egymásnak annyi buktatóját, amennyit csak lehet.
22 évesen férjhez menni nem olyan egetverően korai. Tudok néhány olyan nőről a tágabb környezetemben az elmúlt évekből, aki 23 körül ment férjhez, 24-25 évesen pedig gyerekük is lett. Ma sem mindenki 28-30 évesen kezdi.
Szerintem anyukádat még mindig a felsőfokú végzettség hiánya zavarja, és az a rémképe, hogy a tanultság helyett valami régimódi háziasszony szerepet választasz, aki "az urára" bízza magát, és egyik kezében fakanál, másikban csecsemő, de a saját lábán nem állna meg. Majd megnyugszik.
válasza:#13
Az 1800-as években már tizenhárom-tizennégy éves fejjel is férjhez mentek a lányok, a tizenhét éves már nagyon igyekezett, mert a tizennyolc esztendősre rásütötték, hogy idős. A legtöbb lányra tizenöt-tizenhat éves korában tették fel a főkötőt.
A férfiak (fiúk) is hasonlóan. Tizenhat-tizenhét évesen. Aki katonaság után (a huszas évei elején) nősült, már öreg volt.
válasza:
válasza: válasza: válasza:"Párod szülei örültek neki? "
Igen, az egész rokonsága őszintén örült nekünk, a barátaink úgyszintén. Mindenki nagyon örült, csak akik nekem a legfontosabbak kéne legyenek, nem (a szüleim)...
Ezt leszámítva köszönöm a sok véleményt. Eredetileg a terv az, hogy valamikor jövő év utolsó hónapjaiban házasodunk össze. Van némi pénzünk félretéve, amivel megpótolnánk a mulatságból kapott pénzt, és azzal sikerülne venni egy házat, max még amivel elmaradnánk fizetnénk minden hónapban bankon keresztül. Viszont addig amíg nincs egy házunk, addig nem szeretnénk gyereket vállalni.
A párom már most is szeretne egyet, de nem akar kitenni engem és minket, azoknak a nehézségeknek, amik így érnének minket.
Konkrétan azt mondta "Ha most teherbe esnél, és otthon (mármint az én szüleimnél) maradnál egyedül, egy pár óra alatt élve felfalnának.". És sajnos igaza van. Na meg nem is beszélve arról, hogy nem szeretnénk, ha a gyerekünk hiányban szenvedne, nyilván, vagy nagyszülőknél nőne fel, amíg mi dolgozunk, hogy házat tudjunk venni; úgyhogy tartjuk magunk a tervhez. :)
válasza: válasza:Az eljegyzes nem jelent semmit, nagyon sok par jar jegyben evek ota es nem is hazasodnak ossze vagy szetmennek. Tudok olyanrol is aki lemondta az eskuvot mikor mar minden levolt szervezve es ki volt fizetve.
Abban egyet tudok erteni hogy a tanulatlan lanyok korabban ferjhez mennek, mert jo szakma nelkul nem tudnak egyedul megelni, ezert kell nekik egy par, kulonben otthon ragadnak a szuloknel. Tobb oylan fiatal lanyt ismerek akik tehetos fiuhoz mentek hozza es igy van hol lakniuk, amugy meg mindig a gyerekszobajukban lennenek otthon mert bolti eladokent meg irodai asszisztenskent nem tudnanak egy alberletet sem kivenni.
válasza:Szerencsés az, aki talal igazi társat magának, 21 evésen nem vagy túl fiatal, de ha az is lennel, ez nem a 20-as busz, hogy majd 5 perc múlva jön a következő.
Anyádat hagyd ebben figyelmen kívül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!