Elfogadnátok, ha a gyereketek egy Magyarországon tanuló japán emberrel jár, vagy mindenképp magyar embert akarnátok hozzá?

Nekem csak az a fontos.

Szeresse becsülje és tisztelje a gyermekemet.

Nekem olyan szinten hungarista a családom, hogy apám családfát kutat a szabadidejében, és egyszer halálra rémített azzal, hogy felhívott hajnal kettőkor (azt hittem, baleset érte, vagy ilyesmi), azzal, hogy ő délután rájött, hogy szlávok vagyunk, nem magyarok, és azóta iszik. Hát sajnos nem tudtam komolyan venni, le is baszott, hogy "az se érdekel, mi vagy", igaza volt, tényleg nem érdekel.

Na ebbe a családba hozott be a nővérem egy fekete bőrű férfit. És nagyon jól fogadták. Mindenki úgy volt vele, hogy végre talált valakit, akivel boldog, egyszerűen örültek, hogy boldogok együtt, fel sem merült senkiben a párjának a rassza vagy bőrszíne.

Szerintem aki nem örül a másik boldogságának, mert az illetőnek máshogy áll a szeme, vagy más színű a bőre, azzal vannak bajok.