Most ezt tényleg ilyen nehéz megérteni?!
Sziasztok, szükségem van kívülállók véleményére is, ezért írom ki a kérdést.
Péntek este lenne egy nagyobb családi vacsora, olyan rokonok hívtak meg, akiket kb fél éve nem láttunk, de nem a mi hibánkból, ők nem értek rá sosem, most meg meghívtak.
A probléma ott kezdődik, hogy barátokkal mennénk enni, iszogatni aznap este. Ha csak ennyi lenne, lehet lemondanám. De lesz ott egy fiú, akit nagyon szimpatikusnak tartok és rég láttam már és most szingli. Szóval ez AZ esély. Anyukámnak elmondtam őszintén, hogy nem szeretnék menni arra a családi banzájra és értse meg, hogy fontos, hogy találkozzunk, legalább társaságban, úgysem volt még soha senkim.
Nagyon nem örül neki, hogy ezért hagynám ki, szerinte ez illetlen, hogy inkább iszogatok meg fiúzok.
De ez nem iszogatás meg fiúzás, csak barátokkal elugrunk valahová.
Nem igazán akar elengedni, de nem akarok lemaradni erről.
Tényleg gáz, vagy valahol megérthető és simán elmehetnék?
18/L
Hánykor van a családi vacsora, és hánykor a baráti találkozó? Nem tudod a kettőt egymás utánra tenni, nem egy városában van?
Például 5-re odamész a családhoz, 8-kor pedig elindulsz és 9 előtt a barátokhoz érsz.
De ha nem egy város, akkor sajnos nem meg valósítható.
18 vagy persze, hogy fontosabb.
Miért nem enged el? A fiú miatt, vagy a rokonok miatt?
Mi is az unokatesómékkal szépen sorban estünk ki a családi bulikból, mert a magánélet már fontosabb volt. Mindig mindenki mosolyogva legyintett..
A 16-18 éves gyereket szerintem már nem kéne a szülőnek magával rángatni minden családi vagy baráti összejövetelre. Nem neki való.
A péntek este meg főleg olyan, amikor inkább levakarná az arcát unalmában a nagynéni mellett, tudva, hogy a haverok a romkocsmában remekül érzik éppen magukat. Én biztosan elengedem majd a gyerekeimet emiatt.
Anyukád mit mondott, mit tesz, ha el akarsz menni a barátokkal? Te csak a korodnak megfelelően viselkedsz, valahogy nyugodtan beszélj vele, hátha megérti.
Általában nálunk van dél körül a családi összejövetel. Ebéd után az "ifjúság" többnyire elhúz.
Ez természetes.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Sokat jelent nekem, megpróbálom még győzködni.
Szerintem nem a fiú a problémája, hanem az, hogy "külön utakon szervezkedek". Igen, az igaz, hogy erről a programról már tudunk egy hete, a baráti kiruccanás pedig csak ma került szóba, és amíg barátokkal bármikor össze tudok futni, addig ezekkel a rokonokkal nem. De ez nem teljesen igaz.
Én szülőként megértő lennék veled.
Magamra azt tartom szabálynak, hogy amelyik programra előbb igent mondtam, azt nem mondom vissza - viszont itt a családod többi tagja ott lenne, tehát a vendégséget nem kell lemondani.
Azt azért el kell fogadni, hogy 18 évesen már valakinek külön programjai vannak, amik természetesen fontosabbak neki, mint a szülei-korú rokonokkal való találkozás. Sőt, szerintem a ma már 70-80 éves szüleim is így gondolnák, ha a szüleid őket megkérdeznék.
Amit meg kéne fontolni, és más is írta már: időben hogyan esnek ezek egymáshoz képest? Gondolom a rokoni összejövetel kezdődne előbb. Ha ott lennél egy darabig, aztán elmennél, amikor kezdődik a másik programod, az jó kompromisszum lehetne. Persze csak ha nem máshová utaztok a rokonok végett.
Ha teljesen bevonás mentesen vagy véleményre kíváncsi, akkor az a helyzet hogy én 20 éves vagyok, de én nem tudom megmondani melyik a “jobb”
Kb 16 éves korom óta nem követem hogy szüleim hova mentek és kivel, ők sem hogy én hol vagyok, nem tettek rám GPS-t… viszont, sosem szerveztem programot olyan időpontra, amikorra tudtam hogy van velük valami.
Hidd el hogy azok a rokonok lehet hogy még jól jönnek, illetve ne gondold hogy most szalasztod el a nagy Ő-t, bár tudom így érzed.
Mi lenne ha a baráti iszogatás át lenne rakva? Barátaiddal nem tudsz megegyezni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!