Miért olyan nehéz megértenie anyámnak, hogy nem akarok bizonyos témákról beszélni?

Szetmentunk a párommal, ezért ideiglenesen hazaköltöztem. Költözés folyamatban. Csak ezért élek itthon, még mielőtt...

Anyámmal sosem volt ideális a kapcsolatom. Egynek elmegy, de ennyi. Vannak témák, amiről én én akarok beszélni, meg mondtam neki, de egyszerűen nem fogja fel. Meg alapból a saját barátaimmal nem kezdenék el olyanokról dumálni, mint, akiket ő szóba tud hozni elég sokszor.

Pl pattanásaim vannak a menstruáció előtti napokban. Nem durva, nem sok, de hulla fehér bőröm van alapból, és azért azon pár piros pötty eléggé szembetűnő. És elkezd arról kérdezgetni, ilyen erőszakos faggatozas szinten, hogy miért van ennyi pattanások, mit mentem a fejemre, hogy így kipattogtam.

Vagy van egy bőrproblémám, ami miatt, ha nincs hidratálva a nyakamnál, a hajlatnal a bőr, akkor barnás színe van, keményebb. Néha tök random is kijön. (Van időpontom bőrgyógyászhoz, csak az még másfél hónap) Anyám meg szükségét érzi annak, hogy ha ez kijön, akkor random, kéretlenül, kontextus nélkül kommentálja, hogy ha fürdök akkor dörzsöljük meg a nyakamat rendesen, ne hagyjam tételesen. Meg adja a tippjeit, amikor elmondtam már százszor, hogy 1) próbáltam már és rosszabb lett, jelenlegi az a legműködőképesebb, amit csinálok, 2) nem akarok beszélni erről, pláne napi minimum háromszor.

A másik kellemetlenség a körömgomba a két nagylábujjamon. Egy pár hónapja van, azóta kezelem, javul is. De anyám ennél is szükségét érzi, hogy ha látja a lábamat zokni nélkül, akkor meredten bámulja a lábujjam, megjegyzéseket tegyen, hogy nem, a múlt héthez képest nem javult, kezelem én ezt rendesen, stb.

Holott leszögeztem százszor, hogy se a körömgombáról, se a pattanásokról, se a nyakamról nem akarok vele beszélni, pláne nem napi háromszor, vagy többször, nem kell meredt tekintettel lesni, nem kell kommentálni,stb. Egyszerűen nem fogja fel. Most komolyan nekem kellene 0-24 garbóban, zokniban, lealapozózva léteznem otthon, csak mert egy olyan rohadt egyszerű kérést nem tud tiszteletben tartani? Nem vagyok hajlandó napi százszor elpofazni ugyanazt, kedvesen és mosolyogva. Ilyet már csináltam százszor, és nem fogta fel. Mostanában ingerülten rákiabálok, ha elkezdi a hülyeséget, de akkor meg veszekedés van, hogy nekem nincs egy normális szavam sem hozzá. Hát basszus, mit vár? Belegázol a személyes terembe, holott százszor elmondtam, hogy nem akarok beszélni róla, százszor elmondom, hogy mi van, erre újra és újra felhozza, vesztes szinten.

Ha beszélgetni akar,akkor lehet, van ezért a világon jó sok téma, ami nem a bőrproblémam, a körömgombám, havi pár napig tartó pattanásaim....