Hogy kellene ez után viszonyulnom hozzá?

Megpróbálom rövidre fogni, amennyire lehetséges. Régebb óta külön élek a szüleimtől. Ők azidő alatt elváltak. Anyukám új házatt vett, viszont a régi ház is az ő nevén van. Eddig apám és a párja lakott benne, azzal a feltétellel, hogy fizessék a hitelt. Viszont apám már jó ideje a nagymamáméknál van. Egy elhúzódó betegség miatt (nem jár folyamatos fekvéssel vagy tehetetlenséggel) nem megy vissza a házba, és mivel nincs munkahelye, a hitelt sem tudja fizetni. Ezért anyu el akarja adni a házat tavasszal. Abból egy nagyon minimális összeg folyna be apámnak.

Nemrég megkérdeztem, nem-e költözhetnék be én, ha ő amúgyis máshol lakik, átvenném a hitelt, viszont egyértelműen egyedül akarnék lakni benne. Anyunak megfelelt, apu viszont azt mondja, ki akarom túrni onnan. Pedig a házat ígyis-úgyis eladnák. Sehogy sem tarthatná meg, és én még fizettem is volna neki annyit, amennyit az eladással "nyerne". Fontos lett volna ott laknom. Ahol most élek, nem találok munkát. Nehéz a bejárásom bárhova, és ezt ő is tudja.

Eddig sokat segítettem neki és támogattam, mert beteg, de ezek után nem nagyon tudom sajnálni.