Beleszólnátok a felnőtt gyereketek hobbijába?

"még otthon él" - tehát nem költ lakás- vagy szobabérletre.

Jól gondolom, hogy ad a rezsibe, ellátja magát, és tisztán tartja a saját lakrészét és a közös területek egy részét is?

Mi a hobbija? Mert ha hobbiból egyetemre megy vagy tanfolyamot végez, nyelvet tanul stb akkor nem. Hiszen magába fektet és a jövőjébe amiből tud pénzt keresni.

Mennyit keres? Mert ha 2 milliót akkor ez szinte semmi pénz. Fél millió hobbi, fél millió az önköltségei, 1 milliót el tud tenni. De ha 400at is alig nem örülnék.

Ha motorra, autó tuningolásra, prostira, tenyérjósra és egyéb baromságokra költené elég hamar kiraknám. Ezekre van pénze akkor külön élni is van pénze.

22, Szinte 0 az esélye, hogy az a hobbyja, hogy nyelvet tanul vagy matek szakkörre jár. Valószínűbb, hogy számítógépes játékokat játszik, esetleg mini katonákat fest vagy más hasonló. Az is kevéssé valószínű, hogy 2 milliót keres. Sokkal valószínűbb, hogy a nettója 300 ezer körül van, nagyon jó esetben 400 ezer körül. Ha otthon lakik, ebből szépen tud spórolni önerőre, akkor is, ha 50-100 körül belead a rezsibe, 50-100körül meg költ a saját személyes kiadásaira, tisztálkodó szerek, ruhák, fodrász, telefonszámla, ilyesmi. Ez utóbbi esetben ha rendszeresen nagy összegeket költ a hobbyjára, akkor esélye sincs, hogy bármikor elköltözzön, amit szülőként nyilván nem díjaznék. A gyereknek önállósodnia kell, 25+ évesen már nem normális, ha a szülőkkel lakik, kivéve, ha spórolásból teszi és konkrét terve van arra nézve, hogyan fog 1-2 éven belül elköltözni.

Tessék, anyuci pincéjében vagy a régi gyerekszobában a plüss macijaitok között gamerkedő mamahoteles életképtelen 30 éves fiúkák, lehet lepontozni.

#23 - miért ne élhetne egy fiatal a szülőkkel egy kétgenerációs családi házban?

Nagyon sokszor az a helyzet, hogy a szülők 10-15 évig leimádkozzák az utódjukról az anyagi támogatást, hogy puccosra felújítsák a kádárkockájukat. A fiatal lemond a nyaralásokról, megsínylik az emberi kapcsolatai, nem tudja elkezdeni a szexuális életét (mert nincs zsebpénze és testileg előnytelen a kinézete).

Mindez a szülőknek egy ideig roppant kényelmes, hisz nincs balhé a tenyészállatukkal, melyre kapják a családi pótlékot és a társadalmi megbecsültséget. Az ivadék nem ér rá a helyi bandával alkoholizálni meg drogozni, hisz keményen túlvállalta magát az egyetemi tanulmányaival. Sokáig azt éreztetik vele, hogy úgyis övé lesz minden, tehát a fiatalkori lemondásai bőven megtérülnek már a harmincas évei elején.

A vérizzadással és nyomasztó magánnyal eltelt egyetemi évek után a fiatal ráébred, hogy elkényeztetett élősködőként kezelik, és a fényes vidéki karrierlehetőség helyett még mindig egy kollégiumi kategóriás munkásszállóba szorul, mert csak egy nagyvárosi zughivatalnoki állást kapott. Gondolja, hogy pár év tapasztalatszerzést még ki lehet így bírni, utána már végre hazaköltözhet a családi házba és majd elkezdheti a 15 évvel megcsúsztatott szexuális életét is.

Majd mikor vidékre visszatérve munkahelyileg végképp kicsinálják - hisz minek állás olyan kenyérpusztító bvzinak, akinek nincs felesége meg három gyereke - akkor ébred rá, hogy hogy a szülei mindvégig kihasználták, hisz hirtelen nem értik, hogy a trabant árából "kitaníttatott" csípszarjuk miért nem csinált nagy karriert a nagyvárosban, miközben ők mindent elrendeztek az életében.

Anyuci siráma: "Bezzeg az iskolai gyenge közepes tanuló szomszédgyerkőc már szép új házat épített a mezőgazdasági gépkezelői fizetéséből, van családja és a szülei nem győzik agyondicsérni, hogy menyit segít nekik!"

Nagyanyuci siráma: "Ídes istenöm, pedig olyan jó gyerek vót, meg amíg szótfogadott addig jó is tanút, de oszt ézüllött a nágyvárosban!"

"Nagyon sokszor az a helyzet, hogy a szülők 10-15 évig leimádkozzák az utódjukról az anyagi támogatást ..."

Nagyon szép mese volt, de nem, egyátlalán nem sokszor történik így. A legtöbb ember ugyanis képes felnőni legalább annyira, hogy legalább a szexuális életé(nek a hiányá)t nem a szüleire fogja. :DD