Kikészít az anyám! Mit tegyek?

Sokan fogják írni, hogy költözz el, de az az igazság hogy akkor is hívogatni fog.

Más megoldás nincs, mint hogy előre szólsz neki, például hogy "Anya, ma este 6-ig dolgozom, utána megyek a barátnőmhöz, majd jövök. Ne hívj, mert nem fogom tudni felvenni. Legkésőbb este 10-re itthon vagyok (vagy ha elköltözöl, akkor: Majd jelentkezem)". És ha hívogat, ne vedd fel. Előbb-utóbb megérti.

Az az igazság, hogy nagyon kedvesen is el lehet küldeni a szülőket a fenébe úgy, hogy ne sérődjenek meg. Ilyen képességet kellene kimunkálnod magadban.

Nem úgy kell felvezetni egy ilyen beszélgetést, hogy eleged van abból, hogy kisgyereknek néz, hanem határozottan és komolyan elbeszélgetni vele. Vedd át úgy az irányítást, hogy észre se vegye.

Az utolsó cselekedetem, amivel leállítottam anyósomat, hogy ne irányítsa állandóan az életünket, az az volt, amikor hisztisen közölte egy általunk rendezett ünnepségen, hogy akkor ő hazamegy, ha nem teszem azt, amit ő szeretne, én meg kinyitottam neki az ajtót, felsegítettem a kabátját, majd közöltem vele, hogy "uccu neki". Még azért rákérdeztem, hogy elkísérje-e valaki, vagy hazatalál egyedül is. Teljesen normálisan, pofavágás, mindenféle megemelt hang nélkül. Soha többet nem dumált bele az életünkbe, mert ez az eset rádöbbentette, hogy emberére talált...

Van amikor a gyerek nem tud leválni az anyjáról, nálatok ez pont fordítva van.

Hármas úgybizony, nálunk az anyós és sógornő mondta, ha ilyen-olyan esküvőnk lesz, nem jönnek, én mondtam, h akkor sajnálom, hogy nem lesznek ott.

Sajnos ezt másképp nem tudod kezelni, csak higgadt elutasítással, ha messzire ment. A költözés valóban nem segít, mert napi 5x felhív, hogy ettél e rendesen.

"mire hazaérek rendszeresen pakolva van a szobámban, a ruháimtól kezdve az óvszerekig minden."

Demenciások szoktak pakolni. Vagy valami más mentális gond.

A világ egyik legértelmetlenebb dolga, demenciás rokonra haragudni. Persze, néha bosszantó hülyeségeket tudnak művelni, de a mérgelődés semmit nem old meg, semmin nem változtat.

"Sokan fogják írni, hogy költözz el, de az az igazság hogy akkor is hívogatni fog."

Így van, de ha elköltözve is folyton hívogatja az anyja, ő meg nem veszi fel, akkor végül hazaérve nem várja majd a mindennapos ordítás, lelki terror és megalázó szobakipakolás.

Szóval én igenis azt mondom, erre az egyetlen megoldás a költözés. Tudom, mert az én anyám is hasonló volt, ő mondjuk pont nem hívosgatott, de ugyanígy nem lehetett szobaajtó, nem akarta, hogy bárhova is elmenjek, ha voltam valahol és neki az nem tetszett vagy fél órával később értem haza, akkor megtörtént, hogy az én szobámat is "rendrakás" címszó alatt kipakolta, mindenem áttúrta.

Na, én inkább elköltöztem 19 évesen és béreltem egy panelban szobát és éheztem a fizumból, mert előtte mindenféle könyörgés, vita, megmondás totál felesleges volt.

A kérdező anyja sem fog megváltozni semmitől, ez az igazság. Én azt is megmondtam az anyámnak, még kamasz koromban, hogyha a nem változtat, felnőttként nem lát többet, mindig az volt a válasz, hogy ő ilyen, és enki kedvéért nem fog megváltozni.

Oké. Nem is látott ezért évek óta, az unokáit nem is ismerhette meg.

#6, szerintem ez inkább pakolásnak álcázott kutakodás.

8x hívta, mert nem válaszolt egy, egy szavas üzenetre.