Milyen jövője lesz a születendő gyermeknek? Ez alapján?

Én vallásos nevelést kaptam, összesen egyszer voltam diszkóban titokban (sok jó nem ragadt rám ott mondjuk), nem imádom a melegeket (ez mondjuk nem tudom miért szempont) és csak a feleségemmel szexeltem.

Egy bankban dolgozom, 32 éves vagyok, van egy gyönyörű családom, stabil állásom jó fizetéssel, egy belvárosi lakásom, a szüleim után egy vidéki házam, egy közép kategóriás autóm. Páromnak egy kis üzlethelyisége, ahol fodrászként dolgozik (paradox módon simán keres annyit mint én, pedig nekem 2 diplomám van és határozottan jól keresek). Valahogy csak túl élem hogy nem szerettem meg a leszbiket és hogy csak az egyetlen szerelmemmel lettünk egymáséi immár 10 éve, valamint nem ittam hulla részegre magam hétvégente.

Ez nem hit, ez már az elmebaj határát súrolja.

Megnyomorítják a gyerekük életét, amihez nincs joguk.

Bele se merek gondolni mi lesz, ha meleg lesz a gyerekük.

Ennyiből nem lehet tudni, bármi lehet. Önmagában nem feltétlenül probléma a mélyen vallásos nevelés, úgy is lehet intelligensen nevelni, és ateistaként is lehet zsarnokként elnyomni a gyereket, mindkettőre és ezek kombinációjára is láttam bőven példát.

Ott van az egyik ismerősöm, akit nagyon, a kérdésben vázoltaknál sokkal szigorúbb vallásos keretek között neveltek, mégis amikor odaállt a szülei elé, hogy ő meleg, és kapcsolata is van, az első sokk után zokogva a nyakába borultak, hogy bármi is történjék, akkor is a gyerekük, és soha nem lennének képesek eltaszítani. Ellenpéldának ott egy másik ismerősöm, aki bár kifejezetten ateista nevelést kapott, mindentől tiltotta az anyja, leszerelte az ajtót a szobájáról, hogy még jobban tudja kontrollálni, stb… Az eredmény az lett, hogy amikor egyetemből kifolyólag elkerült otthonról, első pillanattól kezdve mindent kipróbált, drog, alkohol, bulik, stb…, majd úgy ért véget az “ámokfutása”, hogy első félév végén terhes lett, és azt sem tudta, kitől. Ennek lassan 30 éve, anyja azóta sem áll vele szóba. Na most akkor, melyik család nevelése egészségesebb?

Minden attól függ, hogy hogyan van adagolva az a mély vallásosság. Ideális esetben a vallásos szülő jó példával elöljárva átadja a világnézetét a gyerekkor első felében, majd kamaszként egyre inkább a gyerekre bízza a döntést. Nem véletlenül találták ki az elsőáldozást/bérmálkozást a katolikusoknál, a bár micvót a zsidóknál, felnőtt bemerítkezést a neoprotestánsoknál. Mindegyik egy átmenetet képvisel a felnőtt, tudatos vallásosságba, amiben minimum nem elegáns nyomást gyakorolni a fiatalra (fogalmazhattam volna úgy is, hogy vallási értelemben tilos). Sajnos ezt sokan elfelejtik, és itt kezdődnek a problémák.

Akik azt írták, hogy lelki nyomorék lesz. Mégis, mitől? Hogy amíg el ne költözik 18-20 éves koráig, nem mehet diszkóba, bulizni, piálni, nem szexelhet nyíltan stb? Helyette meg istentiszteletre kell járni? Sok-sok nemzedék nőtt így fel korábban, és nem lett mindenki mentális beteg miatta.

Az én szüleim nem gyakorolták a hitüket, egyszerűen az erkölcsi érzékük tiltotta ezeket (és semmi olyat nem csináltak, amit nekem tiltottak)

Igen, nem mondom, olykor sz*r volt, hogy egy sor dolgot csak nekem nem lehetett... De azért kiegyensúlyozott ember lett belőlem (és amikor felnőttem, nem estem át a ló túloldalára, és nem akartam hirtelen bepótolni, ami tiniként kimaradt)

Szerintem ebben az az egyedüli komoly veszély, hogy ha a lázadozás lesz a domináns, amikor "kiszabadul" ebből a körből, akkor mértéktelenül fog elmerülni egy olyan világban, ami teljesen ismeretlen a számára. De erre nem is feltétlenül kerül sor.