Ilyen esetben, most én vagyok a rossz vagy normális,ahogy viselkedik?

Van 3 gyermekem.

Mindhárman külön élnek már.Illetve, a legkisebb csak részben.

A szituáció annyi,hogy a két nagyobbik tudott teljesen önálló életet kezdeni, persze támogattuk őket eleinte, de az egyetem után szinte egyből lett állásuk, jól fizető munkahelyük.Mindketten mérnökök.

Persze, őket elég szigorúan fogtuk, ha tanulmányokról volt szó.

A kisebbiknél már elpuhultunk és ez okozza a mostani problémákat.

Véleményem szerint nagyon rosszul választott felsőoktatási képzéseket, nem értettem vele egyet, vitatkoztam is vele, de belenyugodtam, mert egy szülő dolga támogatni a gyerekeit.

Lett kettő diplomája, lett munkahelye is úgy,hogy elköltözött Budapestre, de állami területen dolgozik, nem túl sok pénzért.Albérletben lakik, alig jön ki a béréből és minden itthonról kunyerál.

-Vásároljak be neki

-Adjak neki kölcsön (szinte havi rendszerességgel)

-Amikor itthon van, felpakol

-Elvárja,hogy főzzek neki több napra, amikor már nem szoktam lakodalmat főzni, mióta kirepültek.

Budapestre költözésnél a testvérei figyelmeztették,hogy oda nettó 400 ezres havi fizu alatt nem érdemes menni, mert csak vegetál az ember.De, őt nem érdekelte.

A múltkor elfutott a méreg és megmondtam neki,hogy keressen magának rendes állást,ami fizet is, meg az nem élet, ahogy ő él,hanem csak vegetálás.

Azóta, megsértődött.

Magamat meg a férjemet hibáztatom, hogy elpuhultunk és hagytuk,hogy ilyen hülye diplomát végezzen.

Lehet konzervatívnak tűnik, de nekem a rendes diploma, az az orvos, mérnök, jogász,közgazdász , fizikus,kémikus ,informatikus...stb.

Ezekkel lehet valamit kezdeni a munkaerőpiacon úgy,hogy nincs hátszele az embernek, nem milliomos.