Ilyen esetben, most én vagyok a rossz vagy normális,ahogy viselkedik?

11, nem mondtam, hogy a harmadik az.

Azt írtam, a másik kettő is az, de ez semmit nem mond, tekintve, hogy van negyven különböző mérnök, és a "mérnök" nem végzettség, nem szakma, azzal is lehet szarul keresni. Tehát mindegy, milyen diplomát szerzett. Ennyi az is.

Mondjuk, ez nem így megy, hogy Te azt mondod, legyen mérnök meg infós, és akkor az lesz. Ahhoz kell némi affinitás is.

Én pl. közgazdászként végeztem, azon a félévi 1 db matekos tantárgyon alig bírtam magam átvergődni kettessel (sosem voltam jó matekból, és akkor már pro voltam, az évfolyam fele első évben kihullott a matek miatt), nemhogy mérnökit elvégeztek...

"támogatásunkat nem kéri, hanem elvárja, magától értetődőnek veszi."

Itt téved egy nagyot.

Kunyerál és elvárja.

18 éves kor után nem várhat el semmit, Anyuci pedig vagy ne ugráljon neki, vagy ne panaszkodjon.

Másrészt hogy becsülhetné magát, ha gyerekként funkcionál és másokra van utalva?

Neked van igazad!

Mi lesz vele, ha ti nem lesztek?

De Kérdező, most már nem azt a világot éljük, amikor megmondod a gyerekednek, hogy márpedig ez leszel és kész! Pont azért nem önálló, mert nem jó szívvel engedtétek neki még azt sem, hogy eldöntse, mivel szeretne foglalkozni! Így hogy akarjátok, hogy kilépjen a nagybetűs életbe? Amúgy meg, azzal, hogy heti 1x csomagolsz neki kaját, szerintem semmi gond. Az anyagiakkal kapcsolatban meg tudtok neki iránymutatásokat mondani: keressen olcsóbb albérletet, költözzön össze valakivel, ilyesmik, nem kell egyből a nyakának menni, hogy fuh hát biztos a sz*r diplomája miatt nem keres eleget, stb.

Ez egy ősrégi, begyöpösödött gondolkodás, hogy ez a szakma meg az a szakma jó, nem jó. Azért tart itt a mostani huszonpár éves korosztály, mert anya meg apa mindent el akar helyette dönteni, aztán ha egy kvázi életképtelen gyerkőc kikerül a nagyvilágba, nyilván nem fogja tudni hogyan beosztani a pénzét, nem találja a helyét a munkaerőpiacon, nem tudja magát szó szerint ellátni, hiszen eddig a szülők mindig önhatalmúan megmagyarázták, mit csináljon.

Az nem megoldás, ha azzal érvelsz, hogy sz*r szakmát választott. Az sem, ha azt ismételgeted neki, hogy bezzeg a két mérnök tesója mennyivel többre viszi, mennyivel jobban élnek. Honnan tudod? Lehet ők sem merik otthon megmondani, ha baj van, mert abban nőttek fel, hogy amit ti mondtatok, az volt a jó, a helyes. Ez nincs így, mindenkinek magának kell az életét élnie.

Igen, amiket felsoroltál a legnárcisztikusabb, legkontrollmániásabb szakok.

Ott ember nem lenne belőle.

Igen, nyilván egy egyszerű filozófus diplomával, vagy tanári szakkal nem lehet nagyon dicsekedni a szomszédoknak, rokonságnak.

Neked az a bajod, hogy nem tudtad/tudod iranyítani.