Próbálnál beszélni a gyerekvállalásról a fiatalokkal vagy rájuk hagynád és csak segítenél amiben tudsz?

"Nem sokat tudok erről..."

Akkor nem kellene hozzá szólni,mugye

Ne haragudj, kérdező, de hogy mit eszedbe 3 autista, beteg gyerekkel az, hogy támogasd egyáltalán öket a gyerekvállalásban? Meg mi az, hogy nem tudod őket lebeszélni róla?

Megmondod, hogy Juli-Pisti, nagyon szeretlek titeket, de ne haragudjatok, gyereket itt ne vállaljatok, akkor menjetek önálló lakásba. Ennyi. Úgy sincs hova menniük ennyi pénzből.

Azért ilyen halmozottan hátrányos családba, egymás hegyére-hátára gyereket vállalni, na az abszurd, bármilyen nehéz is a helyzetetek. Nyilván anyaként megértelek, hogy nem akarod rzt elvenni tőlük, de akkor is. Láthatóan van nálatok valami genetikai hiba, ami öröklődött és megy tovább, basszus, hát ha anyuka meg apuka sem százas, akkor a születendő gyerek jó eséllyel már komolyabban problémás lesz.

Mi lesz azzal a gyerekkel ott, őt ténylegesen felnevelni képtelen szülőkkel? Ha veletek történik valami holnap, mennek gyermekotthonba?

41: Én magasan funkcionálok, már 19 évesen elköltöztem otthonról, jelenleg a férjemmel élek külföldön. Így is nagyon szenzoros vagyok, szagok, hangok ki tudnak borítani, és sokszor nem ért meg a környezetem, ebből nem egyszer volt már munkahelyi konfliktusom is. Nehezen illeszkedek be, ez sem jó a munkahelyeken, ugyanis engem ez annyira nem zavar, de a többieket igen, és volt olyan főnököm is, aki azért akarta elérni, hogy felmondjak (kirúgni, mint egyik legjobb alkalmazottját nem volt oka), mert belemagyarázott dolgokat a viselkedésembe, pl hogy nem mosolygok eleget, biztos rühellem őt, meg utálok ott dolgozni, meg hasonlók, pedig csak annyi, hogy fapofával élem az életem nagy részét.

Én eleve nem akarok gyereket, de egy gyerek iszonyatosan zavarja a nem autista szenzoros embereket is: az üvöltés, a sírás hangja, a szagok (koszos pelenka, pl), szerintem minden szenzoros embert kiidegelne. Annak, aki nem tudja, mi a szenzorosság: képzeld el, hogy rengeteg dolgod van egyszerre. Sütsz, főzöl, takarítasz, 3 különböző aktív gyerekre figyelsz, és dolgoznod is kéne a laptopodon meg telefonon ügyetintézni. Nem egymás után, hanem teljesen egyszerre. És kiborulsz, dühös vagy, eleged van, alig fogod fel, mit csinálsz, szinte elhagyod a tested, úgy érzed, ha ezt hosszan kell csinálnod még, beleőrülsz... na a szenzorosnak ilyen lehet egy sima bevásárlás a piacon. Vagy egyéni érzékenységtől függően akár az is ilyen lehet, ha szimplán kimegy az utcára. Minden inger, ami egy normál embernek csak "háttérzaj", az a szenzorosnak mind a figyelme középpontjában van. Szóval egy magasan funkcionáló szenzoros ember is kikészülne a gyerekneveléstől, nemhogy olyan, aki nem képes a 100%os önálló életvitelre.

A legnagyobb fiunk és a baratnője velünk laknak. Mindketten nehézségekkel küzdenek, elkél a segítségem az életvezetésükben"" ez mit jelent?

Bár ha mentális problémára utal akkor nem kéne gyerek nekik. Hiszen még maguk sem tudnak önállóak lenni.

Ha normál emberek csak anya fenekében élnek akkor sem javallott egy gyerek mert úgyszint nem önállóak.

Te jó ég.

Én csak szociális fóbiával élek, de már kb 15 évesen felfogtam, hogy ezt nem szabad tovább adni.

Apám is ilyen, mindentől fél, összejött anyámmal, aki azt látta benne, hogy egy irányítható, önértékelés nélküli ember.

Mára mindketten alkoholisták.

Ha ennyi autista lenne a családban, el kellene gondolkodni, hogy mire jó ez.

De ha értelmi fogyatékos, nem is érti mivel jár egy gyerek.

Ha nem lesznek képesek gondoskodni róla, akkor majd mehet a nevelő otthonba.

Ki fogadna örökbe egy beteg gyereket?Milyen jövő vár egy ilyen emberre?

A munkaerőpiacon hol tud majd elhelyezkedni?

Az autisták sokszor nem tudnak csapatban dolgozni.

Mit dolgoznak?Gondolom valami nagyok tré munkát.És ebből magukat se tudják fenntartani.