Hunyorogva állnátok hozzá hogyha leányotok pasija hetente három vacsorát fogyasztana nálatok, tőletek?

Én a fiú oldalhoz tudok hozzaszólni.

A fiaim (16, 20) rengeteget esznek és még tanulnak.

A nagyobb amikor barátnőhöz járt elmondta, hogy annyit raktak ki 4 főre, amit ő egyszerre meg bír enni. :D

Ő udvariasan, csak kóstolónyit szedett.

Persze úgy vannak nevelve, hogy vendégségbe nem kiéhezve megyünk (mi szülők se) és nem esznek annyit, mint itthon.

En itt a srácot látom hunyónak, hogy keresettel rendeljező felnőttként ezt magától értetődőnek veszi és nem viszonozza vagy helyettesíti egy-egy egész családnak vagy csak kettőjüknek szóló ételrendeléssel.

Sajnos olyan kaja árak vannak, hogy manapság már illetlenség kategória amit a pali csinál.

Kérdező, te ki vagy a sztoriban?

Ez nehéz kérdés, mert nyilván nem kérheted a vacsora árát, a lányoknak biztos kellemetlen lenne.

Viszont egy huszonévesnek már rég tudnia kéne, hogy milyen költségekkel jár egy háztartás,neki kéne felajánlania néha valamit.

Ürítsd ki a hűtőt egyszer, ha rámegy, mondd, h rendeljen pizzát, ha enni akar.

"Ürítsd ki a hűtőt egyszer"

Ennél barátságosabb - és hatékonyabb - kommunikációs módszerek is léteznek. Például felvilágosítani a huszonévest arról, amit szemmel láthatóan nem tud még. Ugyanis attól, hogy megállapítod, hogy "már rég tudnia kéne" még nem fogja tudni.

"tanítsa meg rá a saját anyja"

Arra várni megintcsak nem hatékony módszer...

Felnőtt emberként miért olyan nehéz elmondani, hogy mit gondolunk?...

Persze, hogy lehet, kell is.

De mivel a kérdező eddig nem tette, és úgy tűnik régóta így zajlik, valószínű a beszélgetés sem egy egyszerű opció.

Valószínű valaki meg fog sértődni, aminek kellemetlen következményei lesznek, és a kérdező pont azt nem szeretné.

"Régen volt szokás, hogy lányos házhoz jártak -udvarlás címén- jókat enni a fiatalemberek, ha sajnálták rá a pénzt."

Kik? Mire?