Gyerekkorodban szüleid gyakran vittek kirándulni? Ha nem, akkor mi volt az oka? Több ilyen programra lett volna igényed, vagy jó volt így?

Egyetlen egyszer mentünk nyaralni, arról sincs jó emlékem. Egyszer vitt el apám állatkertbe,de nem sok emlékem van róla.

Párszor elmentünk a környéken lévő bányatóra, és kb ebben ki is merül a kirándulás jellege.

Nincsenek jó emlékeim, nem volt se jó se szép gyerekkorom.

Szinte sosem. Kétszer voltunk a Balatonon nyaralni, kirándulni nem szoktunk.

Mi ezért visszük a gyerekeinket, ha csak tudjuk. Kiskoruk óta, még járni sem tudtak, vittük őket háti hordozóban, babakocsiban.

Sokan írják itt a pénzhiányt, de nem igazán értem. Kirándulni nem kerül pénzbe. Nyilván, ha az ország másik végébe akar menni az ember, akkor a benzin vagy vonatjegy pluszköltséget jelent, de azért elmenni egy közeli erdőbe vagy parkba semmi költséget nem von maga után.

Minket sosem vittek a szüleink kirándulni, nem a pénzhiány miatt, egyszerűen nem volt rá igényük. Anyámnak még talán lett volna, de apám képtelen volt bármilyen családi programra. Egyetlen alkalommal vittek el minket a vidámparkba és az is úgy végződött, hogy kegyetlenül összevesztek, apám meg hazament.

Én, mióta az eszemet tudom, imádom a természetet, Budapesten nőttem fel, ott is nagyon sok kirándulóhely van, de ha csak a Margitszigetre volt időm kimenni, akkor ott sétáltam. Felnőttként már megtehetem azt is, hogy beülünk a párommal az autóba és elmegyünk egy általunk kiszemelt túraútvonalra, sokkal jobb időtöltés, mint egy mozi vagy a plázában ténferegni milliomod magunkkal. Ráadásul a benzinköltségen kívül semmi egyéb költséggel nem jár. Mások sokkal többet elcigiznek, elkávéznak vagy energiaitalra/alkoholra költik.

Nyaralni igen, elmentünk, évi 1x, egyébként nem jártunk semerre, mert apa és anya totál más munkarendben dolgoztak.

Anya halála után pedig apa két ember helyett is helyt kellett álljon.

Nem baj, jó volt így is, introvertáltént nem zavart, amiért nem kell vonatozni meg buszozni.