Gyerekkorodban szüleid gyakran vittek kirándulni? Ha nem, akkor mi volt az oka? Több ilyen programra lett volna igényed, vagy jó volt így?

Soha nem voltunk, mert annyira csórók voltunk, hogy még normális ennivalóra sem telt.

Amíg kicsi voltam, nyilván nem zavart, de később már igen, irigykedve hallgattam másokat. Nincs semmi pozitív családi emlékem....

Igen, sokszor. Apukámnak oldalkocsis motorja volt, azzal jártunk mindenfelé. Hétvégi házunk volt a Dunaparton (most már az enyém), ha nem mentünk messzebbre, akkor ott voltunk. Apu egyik barátjának motorcsónakja volt, azzal is sokat voltunk a vízen. Már egész kicsi koromban megtanultam úszni, csodásak voltak a nyarak.

N

Nem igazan jártunk kirándulni. Anyám sosem volt az a menős típus, a válás után pedig anyagilag is nagyon nehéz volt neki. Nyaralni egyszer voltunk vele, szép emlék. Apám vitt bennünket minden nyáron egy hétre: utáltam, mert az új felesége is jött termeszetesen.

Nem hiányzott amúgy a kirándulás sosem, anyamhoz hasonlóan én is jobban szeretek otthon lenni.

Mi tavasztól őszig többször is mentünk minden évben ilyen fél napos kirándulásokra, de itt nem kell nagy dolgokra gondolni pl. elmentünk a közeli kilátóba és ilyesmik. Több napos nyaralásra évi egyszer max kétszer mentünk. (Szüleim kaptak cafetéria keretében üdélési csekket, majd SZÉP kártyát) De a nyár legnagyobb részét a Balatonon töltöttük, szerencsére közel laktunk hozzá.

Nekem jó volt így, a mai napig szeretek kimozdulni.

Anyu otthonülős volt, az évi rendes nyaraláson részt vett, de ennyi.

Apu hordott minket vasárnaponként kirándulni, korcsolyázni, állatkert, Vidámpark... csodálatos gyerekkorunk volt.