Kinek mennyire (voltak) szigorúak a szülei gyerekkorban? Miután felnőttetek, ez változott?

Nálam is hasonlóképp mint az 1.

Annyi különbséggel h 11éves voltam mikor elvàltak és 15éves koromban halt meg a fater

Viszont az öreg rohadt vaskalapos volt

Katonasuli

Katonatiszt

Háború

Aztán a nevelés eszköze azz a masszív sallerok meg “náspáng” deréköv,kábel,söprűnyél,kèzzel làbbal..aztán mikor elvàltak fegyverrel fenyegetès

Engem elvinni

Kész katasztrófa volt az az időszak…

Aztán a halála meg megkönnyebbülés

Nálunk fordítva vannak a klasszikushoz képest a nemi szerepek: Anya szigorú és szabálykövető, mint egy őrmester, Apa meg elég engedékeny.

Sok mindent nem csinálhattam, amit a kortársaim, pl nem járhattam bulikba, és utolsó előttiként lett az osztályban telóm, sőt a szülői felügyelet még mindig rajta van, pedig már elmúltam 18.:/ De ez valszeg részben amiatt van, h első gyerek vagyok, és engem még féltenek. A többiekkkel majd lazábbak lesznek, remélem.

De azért ezektől eltekintve normálisak.

Anyukám szerintem helyesen látja ezt a felnövés dolgot. Nem kezelt 5 évesként, csak mert még 17 voltan, és nem 18, nagykorúként meg nem hárult rám hirtelen minden felelősség. Van egy átmenet, ami király.

Apa viszont ennek az ellenkezője sajna, és ez KICSIT idegesítő. Mintha életkorhoz (ráadásul mindenkinek ugyanahhoz az életkorhoz) lenne kötve, h mennyire felnőtt... Elég nagy hülyeség, nem? Mármint nyilván nem jogi értelemben, az adminisztrációhoz stb kell egy egységes rendszer, hanem amúgy az emberi kapcsolatokban.

20 évvel ezelötti önmagamat kérdeznéd meg azt mondanám apám túl szigorú volt. Ma már azt mondanám nem az elveivel voltak a bajok hanem azzal nem volt nyílt komunikáció közöttünk. Pl nem mondta soha nem engedlek el diszkóba, mert féltelej valami bajod esik rossz társaságba kerülsz. És gondolj abba is bele mit tennél helyzetünkbe stb helyett nem mész, mert én azt mondtam. Ez a idòszak addig tartott míg nem kezdtem el dolgozni. Aztán utána nem szólt bele mit csinálok.

Anyu pedig teljesen apu ellentétje volt. Őt hamarabb meglehetett bármiről is győzni.

Totál nem lehetett kiigazodni rajta. Egyszer minden hülyeségen fenn akadt, és szobafogság, máskor ugyanazért max egy fejcsóválás - egész gyerek- és fiatalkoromban ez ment, sohasem tudtam, hányadán állunk.

Vagy egy hármasért miért üvölt le a sárga földig és hord el mindenféle semmirekellőnek - máskor meg: jó, bárkivel előfordul egy-egy rosszabb jegy. WTF?

Az eredménye: semmit nem osztok meg vele kamaszkorom óta, amióta elköltöztem meg főleg, mert teljesen kiszámíthatatlan. Ha lesz gyerekem, nem láthatja felügyelet nélkül.

Édesapám egyszer a fenekemre ütött, mert nem mondtam meg, hogy a szomszédba megyek. Másik alkalommal a bátyámmal veszekedtünk (7-8 éves lehettem) és akkor rávert a kezemre. Részéről ez miden.

Édesanyám cirokseprővel ütött a fenekemre (ezek nyele nem fából volt, hanem több cirok szárából, házilak készítve). Ha az első haza hívó szóra nem mentünk haza, akkor a cirokseprővel ütött a fejünkre. Jó szüleim voltak.

Nálam a fokozatosság elv alapján működött,ahogy nőttem úgy egyre kevesebb dologba szóltak bele.

Olxan 16 éves èrtem el hogy úgy alakítom az életem meg azt csinálok kb amit akarok(nyilván normális kereteken belül)

A cigizésen és a piáláson kivűl semmiben nem szóltak bele,ha nem tanultam nem tanultam ,max mondott egy monológot és aztán ha megfogadtam megfogadtam ha nem nem .

De szerintem ez annak köszönhető ez a szabadság hogy mindig tudtam mi a célom és soha nem voltam az a troger gyerek.