Utáltam gyerek lenni , mások is vannak ezzel így ?

Sokan, sőt rengetegen vannak így. De viszont ugyanilyen sokan maradnak is így.

Van konkrét problémád, hátrányod ebből, ami miatt a kérdés született?

Sajnálom, nem lehet könnyű.

Miben, hol nyilvánul meg a szorongásod? Milyen érzéseid vannak?

Utáltam gyerek lenni én is (és most, felnőtt korban beszélgettünk, a húgom is utált, sőt ő pszichológushoz is járt fiatal harmincas korában. )

Pedig nálunk nem volt alkesz szülő, nem volt pl. válás sem, szülő korai halála sem. Egyszerűen az alapot az adta, hogy volt két szülő (a szüleink), akiknek kb. semmi keresnivalójuk nem lett volna egymás mellett. Innentől kezdve pedig nem család volt az egész, hanem kb. idegen emberek muszáj életet egy közös lakcím alatt.

Ezt így pár éve beszéltük át a tesómmal, mindketten ötvenhez közeledtünk már. Csak akkoriban (70-es 80-as években) a diszfunkcionális család kifejezést még nem ismerték.

Látom csak támogatásra vágysz, hogy tudd, mindenkinek szar volt a gyerekkora. Látszik a pozitív válaszra adott reakciódból.

Sajnálom, hogy nekem kell közölni, de nagyon sokan szerettek gyerekek lenni. Inkább kérj szaksegítséget, mert ha mindig csak a negatívumot erősíted magadban, akkor egyre mélyebb lesz a depressziód és szerencsétlen gyereked(ha lesz) is egy szar családban fog felnőni, mert ugye, ha neked az volt, neki miért lenne jobb...?