Alig vannak emlékeim a szüleimmel kapcsolatban, mivel nem sok minőségi időt töltöttünk együtt. Más is van így?
Általános elsős iskolás koromban családi házban éltünk falun, ehhez van is jó pár emlékem velük kapcsolatban is, mivel több élmény történt velem. Udvaros házban az embert akkor is éri élmény, főleg gyerekkorban, ha nem megy el a család messzi helyre.
Másodikos koromban pedig beköltöztünk egy panellakásba egy nagyobb városba, ahol alig ért kinti élmény, és ennek ellenére is évente egyszer nyaranta mentünk el kirándulni, akkor is egy napra.
És hiába próbálom őket rávenni arra, hogy most mozduljunk ki, nem akarnak. Sajnos hozzászoktak a panel nyújtotta kényelmeihez, és annyiból áll egy napjuk, hogy munka, utána otthon, aztán TV, mobilozás, főzés, mosogatás.
Irigylem azokat, akiket több helyre elvittek a szüleik gyerekkorukban/tinédzser korukban, és szorosabb is a szülő-gyermek kapcsolat. Több közös élményben vettek részt.
Vannak ismerőseim, akik még 25 évesen is évente 2-szer elmennek valahova a szüleikkel, ahova a párjukat is lehet viszik.
Akik hasonlóan voltak, mint én, hogyan változtatattok ezen?
Értelmes válaszokat kérnék, és nem olyanokat, hogy nőjjek fel, el kellene szakadni a szülőktől.
Anyám is teljesen ilyen,hazajön,ledől,Tv.zik főz mobil,alvás és kezdődik minden előlről.
A szüleim 6 éves korom óta külön élnek,most vagyok 24 jelenleg.És anyámat sosem tudtam rávenni,hogy menjünk el valahova,max a rokonokhoz megyünk.
Apám ugyan elvitt viszonylag sok helyre,de a közös anya-apa párost sosem láttam,el se tudom képzelni.
Anyum nagyon megnyomorodott az idők során és az apámat követő élettársa sem volt az a fajta menjünk ide vagy oda. Plusz külön bezártságként éltem meg,hogy társaság nélkül vagyok a hétköznapokban egy panelházban míg mások haverokkal meg családdal mennek mindenhova.
Én a panelt nem szeretem, emiatt keresek más alternatívát élménygyűjtésként.
Ha faluban nőttem volna fel, akkor feltaláltam volna magamat. Ott az ember akkor is jól érezheti magát, ha nem mennek sehova (jó időben biciklizés, medencézés, virág vagy bármilyen zöldség/gyümölcs ültetés, kertészkedés).
De nekem ezek kimaradtak, az utazások is, szóval csak azt a kevés dolgot tudtam velük csinálni, amiket egy lakásban csinálni lehet.
Nálunk ugyanaz volt, mint 3-asnál. Hetedikes koromig panel, utána családi ház, de a történet ugyanaz.
Soha nem mentünk sehova négyesben (egy tesóm van), a szüleim arra fogták, hogy ez azért van így, mert folyton civakodunk a tesóm és én. Valójában az volt a nagy igazság, (mivel más tesók is civakodnak, mi sem húztuk egymást többet), az igazi ok az volt, hogy ők utálták egymást, mint a szart. Igaz, nem ilyen putris jelenetek, hanem néma utálkozás, tök jó volt így felnőni.
Ja, nem:((
Nekem sajnos tesóm sincsen.
Pedig szüleimet vitték gyerekkorukban a szüleik helyekre, szóval emiatt sem értem, miért nem merült fel bennük a gondolat, hogy engem is kellene vinni.
Meg a családi ház hiányzott nagyon nekem.
Elsős koromban a mamámnál éltünk,ő vitt a faluba, hegyre, falunapokra (az egyikre szüleim is jöttek). Meg volt falusi kisbusz, ami elvitte kirándulni azokat az embereket, akik jelentkeztek. Erre a szüleim is eljöttek. Mindez egy nyár alatt, és sajnos akármennyire tartják sokan úgy, hogy egy városban több a kikapcsolódási lehetőség, ahhoz képest egyik nyaram sem volt azóta olyan eseménydús.
Rossz ezt mondanom, de bánom, hogy nem a mamámnál nőttem fel, de hiába mondtam ezt akkor, hogy ott akarok maradni, nem akarok elköltözni, sajnos akkor is el kellett. Pedig általános iskolásnak is sokkal jobb volt nekem falun lenni, mint városban.
Elsős koromból egy csomó emlékem megmaradt úgy összeségében, még a szüleimmel kapcsolatban is. Amióta beköltöztünk társasházba, azóta azok az évek olyanok, mintha meg sem történtek volna, alig tudok valamire is visszaemlékezni belőle. Mondjuk általános iskolára abszolút nem is akarok, mert ott kiközösítettek, jobban le voltam terhelve a napi 8 tanórákkal, mint munkában.
Iskola után pedig nekem is annyi volt a beszélgetés a szüleimmel, hogy kaptam-e jegyet, és milyet, írtunk-e dolgozatot, kijavították-e azt. Ha hármast kaptam, annak már annyira apám nem örült. Pedig sokkal jobban örültem volna, ha nem a jó jegyeket várták volna el tőlem, hanem inkább elvittek volna több helyre. Falusi programok alapból ingyenesek is, ahol a mamám él, ott minden évben volt falunap, szüreti felvonulás, mindez a környező falvakban is. Meg olyan falu az, ahol évente egyszer nyáron lehet jelentkezni túrára, ami éjjel lett volna (verseny), és önkéntes tűzoltó egyesület is, aminél van évente kb. 3 verseny (ifjúsági kategóriában, felnőtt kategóriában is). Meg minden évben van kisbuszos kirándulás ingyen (egyik éven külföldre volt). Sajnos hiába kértem a szüleimet, hogy vigyenek el ezekre, egyikre sem vittek, egyedül meg nem engedtek el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!