Alig vannak emlékeim a szüleimmel kapcsolatban, mivel nem sok minőségi időt töltöttünk együtt. Más is van így?

Általános elsős iskolás koromban családi házban éltünk falun, ehhez van is jó pár emlékem velük kapcsolatban is, mivel több élmény történt velem. Udvaros házban az embert akkor is éri élmény, főleg gyerekkorban, ha nem megy el a család messzi helyre.

Másodikos koromban pedig beköltöztünk egy panellakásba egy nagyobb városba, ahol alig ért kinti élmény, és ennek ellenére is évente egyszer nyaranta mentünk el kirándulni, akkor is egy napra.

És hiába próbálom őket rávenni arra, hogy most mozduljunk ki, nem akarnak. Sajnos hozzászoktak a panel nyújtotta kényelmeihez, és annyiból áll egy napjuk, hogy munka, utána otthon, aztán TV, mobilozás, főzés, mosogatás.

Irigylem azokat, akiket több helyre elvittek a szüleik gyerekkorukban/tinédzser korukban, és szorosabb is a szülő-gyermek kapcsolat. Több közös élményben vettek részt.

Vannak ismerőseim, akik még 25 évesen is évente 2-szer elmennek valahova a szüleikkel, ahova a párjukat is lehet viszik.

Akik hasonlóan voltak, mint én, hogyan változtatattok ezen?

Értelmes válaszokat kérnék, és nem olyanokat, hogy nőjjek fel, el kellene szakadni a szülőktől.