Végleg elrontottam?
Pacsi!
Tök egyedül voltam, senki nem segített, még fél napra sem. Apa mondjuk nálunk volt, de ritkán, mert külföldön dolgozott és azt a kevés időt se töltöttük végig együtt.
Néha nálam is elgurult a gyógyszer(kiabálás, vagy türelmetlenkedés), persze olyankor én is rosszul voltam magamtól, de ahogy cseperedett, egyre könnyebb lett. A tesója már úgy született, hogy apa is velünk élt,és állítom, hogy jobb volt mikor csak ketten voltunk. Sokkal gördülékenyebben mentek a napok, a saját napirendunk szerint éltünk, nem kellett alkalmazkodni senkihez,semmihez.
Én igazán 6honapis korában kezdtem élvezni is az egészet.
Lassan 10eves, remek kisfickó lett belőle.
Azon meg ne aggódj, egyszer kiabáltál, az nem a világ vége hidd el ettől semmit srm rontották el, a mérgező szülő nagyon távol áll ettől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!