Végleg elrontottam?

Őszintén? Én nem vagyok ilyen rossz helyzetben, de volt hogy sírt és rondábban szóltam hozzá. Buntudatom is van miatta még mindig. De bocsánatot kértem tőle úgy hogy közben a szemébe néztem.

Akkor az elején nagyon akarta tartani a szemkontaktust, de vagy álmos voltam vagy untam.

Emiatt is bűntudat gyötör...

Próbálom sokat puszilgatni, ölelgetni, játszani vele. Ő az életem értelme. De próbálok nem rá támaszkodni.

Szerintem nekik is látni kell az emberi oldalunkat, hogy mi anyák is sírunk, hogy lehetünk szomorúak, idegesek. Nyilván nem mindig, de amikor az a bizonyos mécses eltörik...és tudni kell bocsánatot kérni, mégha csak egy kisbaba is. Ő azt érzi. Én szerintem még azt is érzi hogy bűntudatunk van. Rövid tőmondatban elmondani a miértet. Ez majd később is jól fog jönni amikor már többet ért.

A másik hogy ne akard ennyire magadhoz kötni. Hidd el tudom milyen érzés. Annyira felnézek rá és annyira imádom, el nem tudom mondani mennyire, de tudom hogy határt kell szabnom magamnak is. Nem sajátíthatom ki. Az hogy nem csak hozzád megy nem baj. Ismerkedik a világgal. 6 hónapos lesz most már egyre jobban nyílik minden számára. Jó az ha elvan másokkal. Tudja hogy anya ott van, ha baj van úgyis számíthat rád.

Ne kövesd el azt a hibát amit az én nagymamám is. Mindig erősnek mutatta magát a gyerekeinek. Konkrétan sebezhetetlennek és a gyerekei nem vették észre hogy szenved, ők azt hitték: úgyis mindent kibír.

Emberek vagyunk. Hibázunk. De tanulnunk kell belőle és korrigálni, fejlődni.

Egy 6.5 hónapos kislány anyukája.

Ha van kedved beszélgetni írj nyugodtan.

Bárcsak ilyen anyám lett volna :((( Biztos, hogy szeretni fogod kedves, és törődő leszel.

Csak merj beszélni neki az érzéseidről, legyél következetes, szeresd, öleld, figyelj rá... Mivel ennyire ki tudod fejezni magad, remélhetőleg nem lesz érzelmileg elhanyagolva, és máshogy sem fogod bántalmazni, hiszen ilyen nehéz helyzetben is látod a hibáid.

Kérdező!

Remélem fizikailag nem bántalmazod. Tettlegességig ne fajuljon el. Hiszen már így is kiabáltàl vele 😔🤧

Dehogy rontottad el végleg...

Az, hogy csinál az ember valamit, amire nem büszke, előfordulhat időnként, ebből is lehet tanulni, legközelebb mit kellene másként csinálni... de nagyon sok helyzet lesz még, amikor bűntudatot érzel valamiért, vagy akár szánt szándékkal bánt meg mérgében valamiért, bármi előfordulhat.

...viszont az ember változik.

Nem hiszem, hogy a rákiabálás most hirtelen változtatott volna bármit is, viszont fejlődik, tanul, rájön, hogy másnál sem feltétlen rossz, kell neki a társaság, a másfajta ingerek.

...azért nem véletlen tartott szemmel közben...

Ő még csak most kezdi felfedezni a világot, és most felfedezett valami újat. Inkább örülj neki, hogy szocializálódik kicsit.

Kérdező: biztosan nem a rákiabálás miatt történt, hogy most nem sírással reagált, ha átadtad barátnődnek.

A gyermeki lélek is fejlődik, a világból egyre többet szeretne megismerni, tapsasztalni és az emberekre, emberi kapcsolatokra is vonatkozik ez.

Fel a fejjel!