Mik lehetnek az okai annak, ha valaki úgy érzi, hogy elrontotta az életét azzal hogy gyereket/gyerekeket vállalt?

Kedves Kérdező!

Én a probléma gyökerét abban látom, hogy ma a szülők teljesen magukra vannak hagyva a gyereknevelésben. Régi mondás: egy gyerek neveléséhez egy egész falu kell. Nagyon igaz.

Egyszerűen mindenre az a válasz, hogy "Oldd meg!" Kiborító.

Nekünk egy gyerekünk van nem véletlenül.

Sajnos nagyszülők korán meghaltak, se unokatestvér, se sógornő, se senki, aki egy kicsit is levenne a teherből.

Mindenhonnan csak az elvárások, a kötelezettségek ömlenek, de segítség, vagy támasz semmi nincs.

Oldd meg az évi 16 (!) hét szünetet. Nincs ennyi szabadság, a földön, vagy nincs nagymama, de ha van is, ő még élni akar, ő 2-3 napnál többet nem hajlandó vigyázni a gyerekre. Szíve-joga, de sajnos elfelejti, hogy amikor ő volt fiatal anyuka, kisiskolás gyerekkel, akkor egész (!) nyárra lepasszolta a gyerekeket a nagyszülőkhöz.

Oldd meg, ha eltérése van a gyereknek, és fejleszteni kell. Senki nem fog segíteni, neked kell mindent kitalálni.

Oldd meg, ha délben el kell hozni az elsőst a suliból, mert csak. És ezt előző nap közlik.

Oldd meg egyedül.

Ezer meg ezer dolog, de nem kell csodálkozni, tekintve, hogy máig is a gyerekvállalás habos oldaláról szólnak a reklámok meg minden.

Az, hogy a gyerek tovább üvölt, mert tisztába tetted, vagy nem alussza át éveken át az éjszakát, hasfájós, esetleg sérült - ne ezekről szó nincsen.

Egy romanticizált buborékban tartják az embereket, és sokan csak akkor döbbennek rá, ez kvára nem olyan, mint várták, amikor már ott a gyerek és nem lehet visszacsinálni.

Nekem eszem ágában nincs vállalni, mert tudom, milyen kib... megterhelő még egy alapvetően jókedélyű, egészséges gyerekkel is. Nem vagyok hülye, sokat olvastam, bébiszitterkedtem - és főleg a szitterkedés után mondtam azt, hogy nekem nem kell gyerek.

A zömük aranyos volt, de ha 0-24 7/7 ezt kellene csinálnom, beleőrülnék 3 hónap után.

Mind a két oldalt be kell mutatni, aztán dönteni saját belátás szerint.

Tök jó, aki időben belátja, hogy nem neki való a szülő szerep, legalább nem tesz tönkre min. 3 embert. Nem véletlen, hogy az ország 90%a mentálisan beteg, frusztrált, agresszív...nagyon sokaknak nem való gyerek, csak sajnos már későn derül ki.

Pont mostanában olvastam egy cikket arról, hogy mennyivel több aktív időt tölt a mai szülői generáció a babájával, mint a korábbiak. Mert még az én anyám korában is az volt az aktuális okosság, hogy a babát nem kell felkapkodni ha sír, neki is az a jó ha megszokja a rendet, meg legalább erősödik a tüdeje. A nagymamám generációja meg konkrétan simán otthon hagyta egyedül a babát a járókában aztán elment bevásárolni, vagy moziba. Egy generációval korábban meg érzéstelenítés nélkül műtötték a kicsiket az orvosok, mert úgy gondolták hogy nekik még nem elég fejlett az idegrenszerük és nem éreznek fájdalamat.

Ma meg tudjuk, hogy a válaszkész nevelés mennyire fontos, hogy a csecsemőnek az anyja figyelme és közelsége ugyanolyan alapszükséglet (lenne) mint a levegő. Tudjuk, hogy nem szabad sírni hagyni, hogy a közelségünket meg kell adni, hogy a baba igényeit kell elsőként figyelembe venni. Különben hajjaj, minimum egy új Hitlert fogunk felnevelni aki majd felnőttként lenyilatkozza, hogy azért lett ilyen torz lelkű, mert az anyja nem vette eléggé figyelembe az igényeit mikor 5 hónaposan már 5 perce ordított, de a gonosz anya még lemosta a zuhany alatt a sampont a fejéről és csak aztán rohant oda hozzá megvígasztalni... Próbálunk visszamenni a természeti népek módszereihez, magunkra kötjük a babát, vele alszunk, igény szerint etetjük, stb. Csak a természeti népeknél az asszonyok ezt együtt csinálták egy kommunában. A mai anyák meg elszigetelve a négy fal között küzdenek mint malac a jégen. Nyilván mindenkinek a maga baja a legnagyobb, meg nyilván nem lehet ezt olyan tragédiákhoz hasonlítani, mint háborúban vagy éhínségben nevelni gyereket. De maga a kisbabás lét szerintem pont hogy nehezebb lett mint az előző pár generációnak volt. Legalábbis anyám hülyének néz, hogy minek kelek fel este az ordító gyerekhez, a férjem nagyanyja meg értetlenkedik hogy miért nem megyünk el néha szórakozni és hagyjuk otthon a járókában. Hát úgysem tudna onnan kimászni, tök biztonságban lenne. Mit kapatjuk el ezt a kölyköt, majd megnézhetjük magunkat milyen elkényeztetett lesz.

"Sajnos nagyszülők korán meghaltak, se unokatestvér, se sógornő, se senki, aki egy kicsit is levenne a teherből."

Egyrészt érthető, amit írsz, de... nem akarok sértőnek hangzani, de ha a segítségemre számítana valaki, akkor az lenne a normális, ha megbeszéli velem, mikor akar teherbe esni - ami viszont teljesen abszurd.

Nekem volt (múlt idő) olyan barátnőm, aki terhesen mondogatta nekem, hogy de jó, mivel én nem akarok gyereket, bármikor tudok vigyázni az övére. Hiába mondtam neki, hogy pont azért nem akarok gyereket, hogy ne kelljen vigyázni senkire, nem vett komolyan.