Mi volt a legnagyobb csalódás, amit a szüleitek okoztak nektek?

4-es, sokszorosítani kellene a válaszodat és minden csak a mának élő szülőnek kirakatnám a falára.

Gratulálok, hogy felmérted, mekkora hiba, ahogy a szüleid élnek. A szüleid hatalmas tévedésben vannak, az értelmes emberek nem költik el minden hónapban a fizetésüket szórakozásra, luxuscikkekre és szerencsére sok embernek van annyi esze, hogy félre is kell tenni a bevételből. Nyilván nem könnyű ellenállni a sok reklámnak, az árubőségnek, a fogyasztói társadalom "vívmányainak", de mint mindenhol, itt is az aranyközép út az ideális. Nem kell minden fillért a fogunkhoz verni, de nem is kell mindet elverni. A környezetemben mindenkinek van megtakarítása, még a kisnyugdíjas szüleimnek is. Sosem volt magas a fizetésük, de mindig volt pluszmunkájuk is, amiből félreraktak, így nekik sosem okozna gondot kifizetni pl a magánorvost, vagy egy felújítást, háztartási gép cserét hitel nélkül.

Apám miután összejött a nőjével, onnantól kezdve felőle meg is halhattam volna.

Full nem érdekelte, mi van velem (egy háztartásban éltünk!), csak a nőci meg annak a gyereke számított.

Arra nem vette a fáradtságot, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, komolyabb beszélgetés pedig áh. Az kizárt, szóval 17 éves koromtól kvázi oldjam meg az összes problémámat, legyen szó iskoláról vagy lelki szrságról.

Miután felvettek egyetemre, teljesen elengedte a "kezem". Ugyanúgy otthon éltem, de azon kívül, hogy odaadta az árvaságit és hetente beszélt velem 5-10 percet max.!, ennyi volt a kapcsolatunk.

Aztán 21 voltam kb., mikor közölte, amúgy sajnálja, hogy lánynak születtem, egy fiúnak sokkal jobban örült volna (nem mondja, rá nem jövök, tekintve hogy a mostohafiával több időt töltött egy nap alatt, mint velem egy hónapban).

Elköltöztem végre, első utam pszichológus, mert persze közben állandóan én voltam a szaralak, aki soha semmrie nem képes önerőből.

Nincs konkrét ilyen esemény, hanem az egész gyerekkor egy óriási csalódás

Igazából ridegtartásban nőttünk fel a testvéremmel. Nyomorban, összkomfort nélküli putriban nőttünk fel, éppen nem éheztünk, de nagyon kevés, szerény kaja volt. (talán azért zabálok manapság, ki tudja).

Nem nagyon emlékszem jó élményre, amit a szüleimmel éltem át, és közben boldog voltam, hiába próbálok, egy-két közömbös emlékem van. Idén halt meg anyám, és igazán nem tudtam, mit is érezhetnék.

Egy szobában aludtunk mind a négyen szerintem nem volt 10 m2, ahol cigiztek, folyton szexeltek, részegeskedtek. Sosem bocsátom ezt meg. Ez a későbbi szexuális életemre is kihatott, amire nemrég jöttem rá, pedig már elmúltam 35 éves.

Kútról hordtuk a vizet, egy csorba műanyag kádban "fürödtünk".

Áhh, hagyjuk is, csak felzaklat a múlt emlegetése :(

...hogy nem vetettek el, mikor megszülettem! F.sznak kellett megtartaniuk...

Egy ilyen nyomorultnak, mint én, meg sem kellett volna születnie...