Mi volt a legnagyobb csalódás, amit a szüleitek okoztak nektek?

Én inkább privátban írnám le.

Valamiért most nem tudok üzenetet küldeni, esetleg írj nekem, hátha válaszolni tudok.

Köszönöm

Nekem az, hogy "álomvilágban" tartottak egész gyerekkoromban, még kamaszként is.

Mindig megkaptam mindent, első szóra, kérésre. Péntekenként iskola után a mekizés, játékboltozás volt a program... Otthon halomban álltak a Barbiek, Baby Born babák (akkoriban még 1-1 elég drága volt, az osztályomban rajtam kívül még két másik lánynak volt csak egy darab, nekem volt otthon három is), ilyen-olyan kiegészítők, babakocsik, játékkonyhák. Kertben fajátszótér, medence, csúszda.

Kamaszként is nekem volt a sulimban először iPhone-om, nyár két tengerparti nyaralás nélkül nem is volt. Szóval bőőőven el lettem kényeztetve, tudtam akkor is, hogy jobb az életszínvonalunk, mint az osztálytársaimnak, vagy éppen a magyarok nagy részének.

Aztán kiderült, hogy ezt a szüleim úgy tudták megengedni, hogy semmi spórolt pénzük, megtakarításuk nem volt. Hónapról hónapra éltünk, nagyobb kiadásokat a nagyszüleim segítségével, vagy hitellel engedhettük meg magunknak.

Ezzel akkor szembesültem, mikor engem műteni kellett volna és több orvos is azt mondta, hogy ne a helyi kórházban, mert annak nem lesz jó vége... Anyám meg mondta, hogy hát nekünk nincs többszáz ezer forintunk erre. Kérdeztem, hogy és a megtakarításaink? Nézett rám, hogy milyen megtakarítás?! Az embereknek itthon ilyen nincs, mindenki hónapról hónapra él...

Ja, csak általában azoknak sokszor enni sincs mit, azért, nem pedig amiatt, mert kifelé mutogatni kell, milyen jól megy.

Én ott eléggé meglepődtem, csalódtam is, mert úgy éreztem, hogy a gyerekkori boldogságom, biztonságom egy nagy kamu volt. Elhiszem, hogy ők a legjobbat akarták nekem, egy boldog és élménydús gyerekkort, de eléggé a visszájára sült el a dolog, mert mikor kezdtem az egyetemet, bizony szenvedtem a kollégiumban, nehezen éltem együtt másokkal. Otthon én voltam a kishercegnő, aki első szóra megkapott mindent, majd felkerültem Budapestre, ahol csak egy voltam a sok minimálbérért güriző diákmunkás között. A kétévente cserélt iPhone, Barbiek, külföldi all inclusive szállodák helyett sokkal jobban örültem volna már felnőtt fejjel annak, ha az azokra szánt, elköltött pénzt inkább félreteszik.

Apám kilopta a perselyemből a pénzemet. Kellett neki piára.

Nem sok pénz volt, sose kaptam zsebpénzt, csak szülinapokra 1000-5000 forintokat.

Igazából sosem volt a jó viszonyom anyámmal, sosem jöttünk ki. Amikor kamasz voltam, többször a fejéhez vágtam, hogy amint végeztem az érettségivel, lelépek és nem lát többet, amire mindig az volt a válasz, hogy tetszik vagy sem, ő senkinek a kedvéért nem fog megváltozni (pedig ráfért volna a kontrollmániáját kicsit visszavenni).

Tényleg leléptem érettségi utáni s tényleg megszakítottam vele a kapcsolatot idővel.