Normális, hogy apám állandóan rám nyit?

Próbálj egy kicsit átülni apád szerepébe fejben.

Egy szülőnek igen nehéz az átállás, hiszen nem egyik pillanatról a másikra lesz a gyerekéből nagylány, nagyfiú, így nem minden szülő tudja, hol van az a pont, amikor már kopogni kellene, mikor jön el a privát szféra igény a gyerekénél. Van, akinél már 11-12 éves korban, de van, aki még 16 évesen is óriás csecsemő. Azt azért elég nehéz elképzelni, amikor a 10 éves kisgyerek ajtaján kopog egy szülő, amikor be szeretne menni, de tényleg nehéz meghatározni, mikortól jogos elvárás ez. Talán a legjobb módszer, ha higgadtan leülsz apukáddal és őszintén elmondod, téged ez zavar és úgy érzed, már eljött az idő, amikor szükséged lenne arra, hogy ne menjen be a szobádba random módon, de cserébe viselkedj is úgy, mint aki megnőtt. Az nem működik, hogy csak a jogaidat hangoztatod, de amúgy meg úgy viselkedsz, úgy kommunikálsz, mint egy kisfiú. Nem mondom, hogy ez minden szülőnél beválik, de nagyobb az esély rá, hogy megérti, mint az olyan módszerek, hogy kiteszel az ajtór egy táblát, "kopogj". Ez sértő, ebből jól nem lehet kijönni, de egy őszinte beszélgetés segíthet.

16.53, elárulok egy nagy titkot, amikor én voltam tini, sőt már huszonéves, soha nem kopoktak a szüleim, mert abban az időben nem volt szokás tiszteletben tartani a gyerek privát szféra igényét. Igen, ilyen világ is volt, mégsem nevezném a szüleimet fogyatékosnak, mert én megválogatom a szavaimat, az én értékrendbe ez a tiszteletlen stílus nem fér bele.

A Te kommenteddel durva, sértő és a gyakorlati haszna 0, mert egy biztos, ezzel a stílussal a kérdező problémája tuti nem lesz megoldva.

Legközelebb rejszoljál olyankor, amikor biztosan rád nyit, persze ha 12 felett vagy...

Aztán kérdezd meg tőle, hogy most akar-e beszélgetni ezzel kapcsolatban, vagy végre felfogja, hogy vannak határok és te sem törsz rá, amikor kicsapja, vagy berakja valakinek.

Vagy mindezek tetejébe még prűd is?

16: Mióta fogalmaz egy 17 lány úgy, hogy: "borotválkozok a fürdőszobámban"

#1 Egy lány nem fogalmaz így.

#2 Miért a te fürdőszobád? Tiéd a ház? Az meg egy dolog, hogy esetleg számodra van kijelölve használatra.

18-as, eléggé megmosolyogtató ez nagy öntudat, amivel kijelented, biztosan több tapasztalatod van, mint nekem és lekezelően közlöd, ne okoskodjak. Ejnye :)

Ezzel az agresszív, lekicsinylő, modortalan stílussal hidd el, semmi mást nem lehetne elérni egy szülőnél, csak még durvább agressziós válaszlépést. Én semmiképp nem tanácsolnám a kérdezőnek azt, hogy ilyen stílusban támadja le az apját, hogy vegye már észre magát.

Az, ha a felnőtté válás küszöbén - és akár később is - egy fiatal kultúrált, normális stílusban elmondja a jogos kérését a szüleinek, az bizony sokkal hatásosabb "nevelés" a szülő felé, ami hat, ez bizony kőkemény tapasztalat, de a durvaság, az agressziv viselkedés pont ellenkező hatást vált ki.

Nagyon sok szülővel meg lehet beszélni a dolgokat, de ha meg sem próbálja a kérdező, akkor nyilván minden úgy marad, mint eddig. Lehet keménykedni is, de akkor garantált a még rosszabb helyzet.

Én az a "sértett" szülő vagyok, aki mindig kopog, viszont a gyerekeimnek ez visszafelé nem mindig sikerül :)

19. "Az, ha a felnőtté válás küszöbén - és akár később is - egy fiatal kultúrált, normális stílusban elmondja a jogos kérését a szüleinek"

Igen, de erre a kulturált stílusra a szülőnek kellett volna megtanítania.

"Nagyon sok szülővel meg lehet beszélni a dolgokat" Nem tudom, hol élsz.

"Én az a "sértett" szülő vagyok, aki mindig kopog, viszont a gyerekeimnek ez visszafelé nem mindig sikerül :)"

Ezzel nem dicsekednék a helyedben, ha csak ennyire sikerült megnevelned a gyerekeidet. Mi van, mégsem működik ez a leülünk és megbeszéljük dolog annyira?

Gondoltam, hogy szülő vagy, annyira véded a saját igazad, és támadsz engem. Ez tipikus szülői hozzáállás. Ezért is mondom, hogy szülőkkel szemben nem sok esély van. Én azért a saját bőrömön is sok midnent tapasztaltam, és nem csak a saját bőrömön. Sajnos nem értesz hozzá, nagy öntudatos szülő vagy te is, meglátszik. De még vágjál vissza nyugodtan nekem, az nagyon megy neked.

Alapvetően lenne valami igazság abban is, amit akartál mondani, de nagyon túlzásokba estél. Most akkor a szülő van a gyerekért, vagy a gyerek a szülőért? Amíg nem nő fel a gyerek, addig a szülő lenne a gyerekért. Saját magát ne nevelje meg esetleg a szülő helyett? Vagy mi kell még?

Azt is tudnod kellene, hogy a hierarchiában a szülő van felül, tehát sokkal nehezebb megbeszélnie vele bármit is a gyereknek. Képzeld, én se tudtam semmit megbeszélni vele.

Az is egy tipikus szülői viselkedés, hogy a szülőnek nincs más, csak a gyereke, és rátelepszik. Bár ilyenről biztos nem hallottál még.