Hogy értessem meg anyámmal, hogy ne dumáljon bele az étkezési szokásaimba?

Sajnos ismét otthon élek, ideiglenesen. Nem részletezném miért, pár hónap és költözöm

Nekem egészen más a bioritmusom, home officeban dolgozom, határidőre, úgy osztom be, ahogy akarom, szóval megtehetem, hogy sokáig ébren vagyok aztán soká kelek. Ez nyáron kifejezetten praktikus is, a virágoskertet amúgy is sokkal praktikusabb nem a negyven fokban gazolni. Ezzel semmi gond nincs, ebbe valami isteni csoda módján már nem dumál bele. Megszokta, hogy úgyis megcsinálom a házimunka rámeső részét, azt már végre elengedte, hogy mikor.

Viszont abba nagyon szeret beledumálni, hogy mikor eszek. Nem arról van szó, hogy skippelem a közös családi étkezéseket, mert olyan nálunk nincs, sose volt. Viszont ha este hat után leülök enni, mindig beszól, hogy nem ilyenkor kéne, késő van, dagadt vagyok így is, sose fogok lefogyni. Meg, hogy már egyszer vacsoráztam. Holott mondjuk napközben kétszer ettem, erre ő azzal jön, hogy de kihagytam a reggelit, nem számít, ne egyek este hat után, mert már "vacsoráztam".

Kész agyrém. És az se megoldás, hogy akkor eszek, amikor már alszik, mert nem alszik jól, random felkel, járkál. És nem az zavarja, hogy a konyhában megcsinálok egy nyomorult szendvicset és arra felébred, akkor is ezt csinálja, ha full csendben ülök a szobában.

Rettentően idegesít, hogy nem tudok úgy leülni enni, hogy ne jöjjön oda okoskodni, beszólogatni. Nem érdekel a véleménye, nem véletlenül nem kérdeztem, nem vagyok rá kíváncsi, és ezt nem fogja fel.