Baj, ha nem hívom meg meg úgy egyébként is mi a f@sz van vele?!
Apám nem foglalkozik velem màr egy jó ideje. Igazából ha visszagondolok a gyerekkoromra, akkor se nagyon foglalkozott. Ilyen kötelességből tett dolgok voltak, de amúgy sosem álltunk közel. Én szeretem, meg szerettem is őt, de a napokban végleg rossz lett közöttünk a viszony. Kommunikálni nem képes, hiába beszélnék vele leráz, ignorál. Ha én nem keresem, akkor soha nem beszélnénk. Nem várom el, hogy napi szinten keressük egymást vagy egymás nyakán lógjunk, de havonta egyszer felvehetné a telefont ő is. A címet tudja, korábban mondtam hogy jöhet bármikor. Ha én megyek, akkor csak tv-t néz, nem igazán lehet vele semmit kezdeni. Majdnem hogy rosszul érzem magam, ha megyek.
Legutóbb kiakadtam màr nagyon, mert úgy érzem nem szeret. Egy idegen embert megbecsül, én a gyereke vagyok engem le se sz@r.
Tanultam, de azt se tudja mit csinálok. Nem érdekli. Bezzeg a haver gyereke milyen okos, ilyen jól keres, olyan jól keres.
Közös programot nem lehet vele szervezni, mert nem akar eljönni. Azt mondta a halálos ágyán foglalkozzak vele, addig hagyjam békén.
Kérdeztem, miért van az hogy pl. az esküvőmmel kapcsolatban sem érdeklődik soha. Közölte, hogy őt nem érdekli, van elég dolga. (Nyugdíjas.) Értem hogy férfi, nem vàrom el a nőies rajongást, vagy ilyesmi egy dekoráció meg hasonlók miatt, de konkrétan nem is érdekli, hogy a lánya férjhez megy. Nem is akarom meghívni, nem tudom megbántódna-e. Lehet nem. Úgy érzem az is nyűg lenne lenni, ha felkellene öltöznie egy alkalomra meg eljönnie otthonról. Hallgathatnám max hogy miért nem inkább itt vagy ott tartottuk, neki ez messze van.
Nem tudom miért ilyen. Nem várok el semmi extrát szerintem.
Biztosan az apám, annyira hasonlítunk külsőleg, hogy le te tagadhatna.
Édesanyám a sztoriban ott van, hogy néhány éve meghalt.
Most utólag azt látom, hogy ő volt a húzóerő a családban mindentéren.
Nem akarom azt mondani, hogy apám nem szeret és nem szeretett soha, megadtak mindent, megvolt mindenem, volt lehetőségem tanulni, csak mostanában úgy érzem mivel már felnőtt vagyok, mintha nem érdekelném már őt. Mondjuk érzelmileg apámmal régen se álltunk közel. Inkább ugye anya volt a mindent megoldó, megmondó stb. Ez szerintem sok családban így van, hogy az anyák a fő emberek.
Most meg meg menjek utamra, nem is érdekli mi lesz velem később sem. Értem, hogy van saját életem, lesz saját családom, de szerintem ettől mèg nem szűntem meg a gyereke lenni. Szarul esik, hogy nem érdeklődik egy picit sem, később ha lesz gyerek, az unokája akkor ő iránta sem fog úgy érzem.
A 11-es válaszod alapján felmerült bennem, hogy esetleg anyukád elvesztése miatt depressziós? Az tud okozni egy minden és mindenki iránti közönyt.
Ezt sajnos tapasztalatból írom.
Én mindenképpen meghívnám, mert nem volt rossz apád, csak most bajban van.
Utána már a döntés az ő kezében van, hogy elmegy vagy sem, de ha eleve meg sem hívod, akkor számíts rá, hogy ennek a kapcsolatnak örökre vége.
Szomorú...
Édesanyád meghalt, és jön egy nagyon fontos esemény, amin neki is részt kellett volna venni.
Édesapád egyedül van...
Azt tudom gondolni hogy lehet azért ilyen veled mert nagyon hiányzik még neki anyukád.
Az is lehet hogy nagyon emlékezteted rá!
Sok türelmet kívánok apukádhoz,és ha szereted ne engedd el!!!!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!