Baj, ha nem hívom meg meg úgy egyébként is mi a f@sz van vele?!

Apám nem foglalkozik velem màr egy jó ideje. Igazából ha visszagondolok a gyerekkoromra, akkor se nagyon foglalkozott. Ilyen kötelességből tett dolgok voltak, de amúgy sosem álltunk közel. Én szeretem, meg szerettem is őt, de a napokban végleg rossz lett közöttünk a viszony. Kommunikálni nem képes, hiába beszélnék vele leráz, ignorál. Ha én nem keresem, akkor soha nem beszélnénk. Nem várom el, hogy napi szinten keressük egymást vagy egymás nyakán lógjunk, de havonta egyszer felvehetné a telefont ő is. A címet tudja, korábban mondtam hogy jöhet bármikor. Ha én megyek, akkor csak tv-t néz, nem igazán lehet vele semmit kezdeni. Majdnem hogy rosszul érzem magam, ha megyek.

Legutóbb kiakadtam màr nagyon, mert úgy érzem nem szeret. Egy idegen embert megbecsül, én a gyereke vagyok engem le se sz@r.

Tanultam, de azt se tudja mit csinálok. Nem érdekli. Bezzeg a haver gyereke milyen okos, ilyen jól keres, olyan jól keres.

Közös programot nem lehet vele szervezni, mert nem akar eljönni. Azt mondta a halálos ágyán foglalkozzak vele, addig hagyjam békén.

Kérdeztem, miért van az hogy pl. az esküvőmmel kapcsolatban sem érdeklődik soha. Közölte, hogy őt nem érdekli, van elég dolga. (Nyugdíjas.) Értem hogy férfi, nem vàrom el a nőies rajongást, vagy ilyesmi egy dekoráció meg hasonlók miatt, de konkrétan nem is érdekli, hogy a lánya férjhez megy. Nem is akarom meghívni, nem tudom megbántódna-e. Lehet nem. Úgy érzem az is nyűg lenne lenni, ha felkellene öltöznie egy alkalomra meg eljönnie otthonról. Hallgathatnám max hogy miért nem inkább itt vagy ott tartottuk, neki ez messze van.

Nem tudom miért ilyen. Nem várok el semmi extrát szerintem.