Kiakadnál, ha a gyereked nem lenne hajlandó veled egyszerre, egy légtérben étkezni?
Mondjuk 16 felett, ameddig még otthon él 20-as évei elején, csak lőjünk be valami korosztályt.
Igazából családi közös étkezések nem jellemzőek, mindenki eszik, amikor akar, néha véletlen pont ugyanakkor. Ha csatlakozol hozzá, ő rövid időn belül kimegy valami ürügyre hivatkozva, ha leülsz kajálni, akkor ő inkább megvárja, amíg befejezed.
Az indoka az, hogy rettentően zavarja már ovis kora óta, hogy szürcsölsz, hangosan csámcsogsz, de te ezen azóta se változtattál, valahányszor kérte. Ő meg ettől szimplán rosszul van.
#38 Nem tudom mi az undorítóbb, hányingerkeltőbb, gázabb. Az, hogy apád pofán böfögte rendszeresen a nővéredet étkezés közben, és ez így magától neki fel sem tűnt, hogy gciundorító, vagy az, hogy ez neked és a pronyó családodnak rendben van, és ezt valami erkölcsi magaslatnak haluzzátok be. Hányinger milyen emberek vannak🤮🤮🤮
Egyébként diszkréten is meg lehet oldani ezt a felállok és nem eszek vele helyzetet. Nálunk sem volt szokás együtt enni, csak néha úgy esett, hogy kb egyszerre sikerült leülni enni. Nekem is volt gusztustalanul érkező családtagom, akinek ovis korom óta folyamatosan és totál hiábavalóan pofáztam a 22 éves kori elköltözésemig, hogy zavar, hogy szürcsöl, hányingerem van tőle. Idővel megoldottam azzal, hogy pont akkor mentem el wcre, pont annyi ideig, amíg meg nem hallottam, hogy már nincs a konyhában.
Ha ilyen pofámba böfögő suttyó is lett volna az a családtagom, valszeg káromkodva kiabálok vele, vagy belecsulázok a kajájába, hogy ő is érezze a törődést.
37.
A népmeséken túl, megvan a büdöslyukba vonuló, vagy halálra éheztetett, vagy arzénnal csendben láb alól eltett öregek valósága is?
Te erkölcsi fenomén.
Békén kell hagyni, hadd menjen külön ilyenkor. Engem is rohadtul zavarnak hangok, vagy felrobbanok vagy elmenekülök.
Ez van.
Több mint egy évtizede nem törődsz azzal, hogy a gyereked a rosszullétig undrodik attól, ahogy eszel. Én ezen vagyok kiakadva.
Nálunk apám evett úgy, hogy a vályúnál a disznók elpirultak volna -mindezt késsel-villával is tudta csinálni, mert ő úriember volt... Szólni ezért senki sem mert, de ha egy összejövetelen nekiállt enni, mindenki elképedt, nekünk meg lesült a bőr a képünkről szégyenünkben. Meg vagyok győződve arról, hogy ezzel csak az nem törődik, aki nagy ívben lesz.rja a jelenlevőket. Apám már régen meghalt -egyébként szerettem őt!- de a mai napig feldühít, ha az evésére gondolok.
Miért nem lehet a jelenlevőknek megadni a tiszteletet, vagy legalább undort nem kelteni, és normálisan enni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!