Elítélendő dolog, ha valaki az egyetemi tanulmányai végéig elfogadja a szülők anyagi támogatását, így?
Röviden a szülő-gyerek kapcsolatot rég megette a fene, mindigis rossz volt, okkal, egyértelműen a szülők miatt. Helyrehozási kísérlet egyoldalú, szülők nem partnerek. Anyagilag támogatóak, ennyi elég is, hogy jó szülőnek érezzék magukat.
Elítélendő-e, ha a "gyerek" úgy áll a helyzethez, hogy ok, ez megkönnyíti az életemet, elfodagom? Meg tanítás alatt ünnepekkor, meg havonta-másfélhavonta hazatolom a képem, hogy azért mégse mondhassák, hogy csak a pénz kell, nyáranta meg lelépek 240km-re dolgozni. Aztán ha végeztem, önálló leszek, adok mégegy esélyt a kapcsolatnak, hátha akkor változik a hozzáállásuk, de ha nem akkor ennyit erről, kapcsolat meg is lesz szakítva. És tegyük hozzá, hogy úgy gondolja, hogy semmi nem változik, tehát szinte biztos, hogy ha az anyagiak nem kellenek, akkor megszakítja a kapcsolatot.
#2 A kérdés érthető, arról nem a kérdező tehet, hogy gyökér vagy a szövegértéshez.
Adott helyzet, rossz szülő-gyerek kapcsolat. Gyerek helyrehozná, egyedül nem tudja. Anyagi támogatást adnak neki valamiért. Az a kérdés, hogy gáz-e hogy mindenáron leválás helyett elfogadja, ha tudja, hogy ha már nem kell a pénz, akkor megszakítja a kapcsolatot.
Szerintem nem gáz. Minden emberi kapcsolatnak az érdek az alapja, ezért addig tart egy kapcsolat, amíg mindkét félnek ki van szolgálva az érdeke eléggé ahhoz, hogy ne zárja le a kapcsolatot. Az is egy érdek, ha egy jó beszélgetőtársat keresel a másikban. Minden érdek valahol, és ez nem egy rossz dolog. Jelenleg az adott egyetemistának egy érdekét elégíti ki ez a szülő-gyerek kapcsolat. Biztos vágyna többre, abból kiindulva, hogy a pénzbeli támogatás után még adna egy esélyt a dolognak, de ennek a többnek(érzelmi oldal) a hiánya lenyelhető számára, ha kevés jópofizásért cserébe nem kell kihajtania a belét nappali mellett. Neki ez megéri. De kérdés az, hogy ha ez az anyagi függés nem áll fenn, miért érné meg neki a kapcsolat a szülőkkel, ha semmi nem változik a hozzáállásukban? Semmiért, és ezért szakít. Szerintem az a gáz, ha szülőként addig juttatod a gyerekeddel a kapcsolatot, hogy a pénzed legyen az egyetlen érdeke veled kapcsoltban. Amikor lehetnél bizalmas, jó beszélgetőpartner, stb, ami szintén érdek lenne, csak ezek már nem a kézzelfogható érdekek.
Hát, ha én így gondolkodnek a szuleimrol, az anyagi támogatásuk se kellene.
Az utolsóval is egyet értek, te se vagy épp egy kisanygal ezzel a stilussal
Nálunk is ez volt, én megmondtam apámnak, hogy ha már felőle meg is halhatnék, annyira sem érdeklem őt, akkor is az minimum, hogy felesben állja anyámmal az egyetemi tanulmányaimat, mert Ő akart engem 18 évvel ezelőtt, arról nem én tehetek, hogy a nője teljesen elbolondította.
Míg tanulok, fizeti a ráeső részt, ennyi, mert ketten vállaltak, ne anyámra tolja már az összes felelősséget és anyagi kiadást, csak mert a nőjének nem tetszik a létezésünk.
Ha már olyan gerincesen lelépett tőlünk.
"...mindigis rossz volt, okkal, egyértelműen a szülők miatt. "
Egyértelműen. Mert a gyerek az ugye sosem lehet hibás semmiért, ő csak egy ártatlan kisangyal, pláne itt, így 18+ évesen, így beszélve a szüleiről, anyagilag azért tőlük fuggve, őket kihasználva
"...havonta-másfélhavonta hazatolom a képem, hogy azért mégse mondhassák, hogy csak a pénz kell,..."
Pedig csak az kell
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!