Szülők, hány éves kortól/milyen indokkal várnátok el a felnőtt "gyereketektől", hogy költözzön el?

Jobb a felnőtt gyereknek külön költözni. Nem kötelező, de jobb mindkét félnek.

Lakásmérettől is függ. Egy másfél szobás 45 nm-es lakásban élhetetlen tömegnyomor alakul ki, ha ott marad a felnőtt gyerek, de többszintes, szeparálható nagy családi házak esetén sokszor nem gond.

Kevés kivételtől eltekintve a lelki önállóság kevésbé alakul ki, ha a felnőtt gyerek a szülőkkel marad.

Az idősödő szülőknek is lehet zavaró a gyerek otthon, szeretnék ők is a maguk életét élni. Sokan pl. 50-60 évesen is új partnerrel alakítanak ki kapcsolatot, akit zavarhat az otthon élő felnőtt gyerek. De a gyerek párja is érezheti zavarónak az ott élő anyós-apóst, nem mindenki akarna összeköltözni velük. Nehezebb emiatt párt is találni az így együtt élőknek.

#39 Egyet értek, a mai világ nem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz, de akik nyitott szemmel járnak, normális értékeket, gondolkozást kapnak otthonról, azért ki tudnak törni belőle, persze lehet, hogy egy olyan szakmát választottak ami nem jól fizet, de vagy tanulnak egy másikat, vagy elkezdenek maszekolni.

Sok fiatal 20-25 éves pl. egész nap plastationözik, facebook, stb, közben röhögve lelehet tenni egy felsőfokú angolt, amivel még legrosszabb esetben is ha napi 4 órát ad, napi 20k tisztán, egy hónap alatt 400k.

Napi 4 óra angol tanítással. Nem agysebészettel, angol tanítással.

#40 Ez a GYK, mindenki aki rájön hogy életképtelen, előtör belőle a sértődöttség, és a támadás, ahelyett hogy tanácsot kérnének, és átgondolnák, más hogy tudott 1-ről a 2-re lépni.

46.

Ez számomra is hihetetlen.

#48

Ne engedjétek el, én is mérnök vagyok, egyedül keresek a hátartásban, van 2 gyerek és kis lakásból lett idővel kertes ház, meg szép, jó autó.

Nem könnyű, de lehet.

Csatlakozom a 44-es és 49-s válaszolókhoz, bár én nem mérnök vagyok, hanem könyvelő. Ráadásul a főiskolát felnőttképzésen, munka és egyedülálló nőként, 1 gyerek mellett végeztem el.

Csakhogy én első lépésben nem 80-100 milliós budapesti lakások után sanyarogtam, hanem a realitások talaján állva, született budapestiként vettem egy jó statikai állapotú vályogházat az agglomerációban, 6M Ft-ért, 3M önrész + 3M hitel.

(Ahonnan mellesleg 30 perc alatt bent voltam Budapest szívében a zónázóval!)

A kertet gyönyörűen rendbe tettem, a házat kifestettem, mázoltam - mert nem árt tudni, hogy egy doboz festék milliókat jelent! - és 6 év múlva az ápolt, jó illatú, ízléssel berendezett házamat 18M-ért adtam el.

A hitelemet végtörlesztettem, (pár Ft híján 1,3 millióval) és 15M-t önrészként befizettem (2 éve) egy 40M-os 3 szobás, medencés házba, ugyanott, ahol az előzőt eladtam.

Ennyiért már Budapesten is kaptam volna 2 szobás lakást vagy házat, de eszembe nem volt visszaköltözni, bár dolgozni, szórakozni odajárok, nekem ehhez a színvonalhoz, amiben élünk, 30 perc utazás semmi!

Most vagyok 35 éves, a fiam 12 éves és 26 éves korom óta a sajátomban lakom.