Anyukám nem engedi abbahagyni a lovaglást. Mit csináljak?

Anyám ezt a néptánccal játszotta el. Elküldött az órára, én meg elmentem otthonról, és legtöbbször csak ültem az iskola parkjában, direkt úgy, hogy a tánctanár rámlásson az ablakból.

Persze így semmit sem tudtam (amúgy is tehetségtelen voltam, ezért akartam kiszállni) a táncokból, a karácsonyi műsorban sem szerepeltem, amin anyám persze kiakadt. A tanárt kezdte cs*sztetni, az meg - tök jogosan - elmondta, hogy ha nem tudom a táncot, nem szerepelek, ennyi.

Anyámnak nem tetszett a tanár beszédstílusa, ahogy ezt mondta, és csakis a saját egója miatt végül kiíratott.

Levontam a tanulságot a történtekből, de a lényeg megvolt: nem kellett többé járnom.

Elmész otthonról, csak nem lovagolni.

Ennyi

Nem mész el, te gyerek! Amit nem akarok csinálni, azt nem csinálom, ilyen egyszerű. Elveszi a telefont. És? Akkor mi van? Egész nap tanulni kell. És? Akkor mi van? Egész életetekben nem csinálhatja ezt! Ha következetesen soha nem mész el, előbb-utóbb tudomásul veszi, mert felfogja, hogy nem tehet mást. Emellett alkalmazhatsz nála beszéd- és mosolyszünetet. Nehogy azt hidd, hogy ettől ő nem szenved! Ha az emberi szót nem hajlandó megfogadni, neked is vannak eszközeid. Persze, meg is kell csinálni. De ha gyáva és kényelmes vagy, ne itt kérj tanácsot, mert vért a pucádba nem tudunk adni, megcsinálni neked kell!

(Ugye nem te vagy a minapi kozmetikusos mesés? Mert az is ilyen óvodás!)

Más meg egész gyerekkorában arra vágyik, hogy legalább lóra ülhessen.

Keress valakit, aki szeretne lovagolni és járjon ő helyetted.

18-as

Ez pont annyira meggyőző indok, mint az, hogy "edd meg az ételt, mert Afrikában éheznek".