Megpofoztam anyámat, mert lehúzta a nadrágom, miért nekem kellene bocsánatot kérnem?
Nagyon undorítóan viselkedik a négy fal között a családdal, de sokszor mások előtt is.
Ugyanez történt: vendégségbe voltunk. Előtte kikészítette a családot, majd vendégségbe elkezdte játszani a jó anyát. Aztán talált két olyan embert, akik nevettek az idióta viccein és ez felbátorította anyámat. Elkezdett "viccelődni" = mások előtt szégyeníteni, majd elkezdte mondani, hogy kakás a fenekem, amin a két új kis barinője, akik részegek voltak, elkezdtek röhögni. És anyám a poén kedvéért lehúzta a nadrágomat, megfordultam és lekevertem neki egyet.
Hazajöttünk, nagy balhe lett belőle, mert megpofoztam, es nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni, amikor mindenki előtt megszégyenített. Apám is azt mondta, hogy kérjek bocsánatot. Nem fogok.
Már többször mondtak nekem ilyesmit, hogy az én anyám milyen anya, az ő anyjuk ezt meg azt csinálja.
Egy normális anyának a gyereke a legszebb, ösztönzi, gondoskodik róla, szereti, tiszteli. Sokat gondolkodtam azelőtt is, hogy kiírtam ezt a kérdést. Tipikus utolsó csepp a pohárban dolog ez most.





Na, megszólalt a sértett egó.
Megértem a fájdalmadat, de ne most gyűjtsél magad köré buksisimogató embereket, hanem akkor majd, ha lehiggadtál.
Fogod te ezt még nagyon szégyellni. Nem most, hanem később majd, ha nagyobb leszel, felnősz, benő a fejed lágya.
Amikor pedig majd nem lesz többé az édesanyád, olvasd újra ezt a posztot.
S még valami: te NEM szereted az édesanyádat. Ha szeretnéd, máshogy reagáltad volna le.
S mivel minimum a nagymamád lehetnék, nem a játszópajtásod, innentől úgy írogass.
Ötös voltam.





Hagyjátok az ötös válaszolót, lesüt róla, hogy traumatizálta az anyja, csak még nem elég érett a személyisége, hogy ezt a helyén kezelje, vagy hogy egyáltalán el tudjon indulni a feldolgozás folyamatában. Nyilván saját magának állít görbe tükröt az értelmetlen megszólalásaival, de lássátok, milyen lelkileg torzult, sérült ember van a szavak mögött.
Amúgy kérdező, ha nem kamu a történet (mert nekem annak tűnik), nyilván nem kell bocsánatot kérned, ha nem akarsz. Függetlenül attól, hogy neked van-e igazad vagy sem (amúgy nyilván neked lenne igazad, ez nem kérdés).





"Hány évesek azok, akik az ötöst lepontozták?"
. Én speciel 37.





"S még valami: te NEM szereted az édesanyádat."
. Nahát, milyen meglepő...





Miért lenne kamu a történet? Írd már meg légyszíves, ezt kb minden kérdésnél látom, valaki mindig van, aki nem hisz el valamit, de sosincs kifejtve. Csak akkor nem kamu a kérdés, hogyha okmányirodával, alufelnivel vagy tisztítószerekkel kapcsolatos.
Akkor ő szeret engem ezek szerint? Nem. Rohadtul nem. Egy édesANYA nem csinál olyanokat, amiket leírtam, és ezzel vége is a mondandómnak, a további kommenteidet semmisnek tekintem, nem fogok rá reagálni, mert nem a kérdésre válaszolsz.










"elkezdte mondani, hogy kakás a fenekem"
Szerintem ez nagyobb szégyen és elég nagy probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!