Mit tegyek, hogy ne legyen sértődés egyik oldalon se?

Nem értem, miért kellene figyelembe venni egyáltalán, hogy anyádnak milyen kívánságai vannak a lakhatásod illetően?

Persze, minden szülő örül, ha a gyereke a közelben van, ez érthető, de az élet nem habostorta, csak az számít, hol tudtok hosszútávon megélni.

Mit számít, hogy anyád mit akar ebben a kérdésben? Az, hogy hol éltek, mit dolgoztok, milyen lakásban laktok, milyen zoknit vesztek fel, csak és kizárólag a ti kettőtök dolga a pároddal. NEM anyáddal!

Anyuka majd felfogja idővel, hogy nem vagy babuci, hanem felnőtt nő, és remélhetőleg adaptálódik. Ne hagyd te se belemanipulálni magad valamibe, ami neked nem célod, csak azért, mert mi van, ha anyu megsértődik. Majd megbékél.

Sajnálom, de anyád nem szeret.

Persze, azt akarja, hogy boldog legyél, biztosan be van szépen csomagolva a bántalmazás, de úgy akarja, ahogy ő megálmodta, nem ahogy te. Ez nem szeretet. Ez kontroll és manipuláció. Minél messzebb tőle és terápiában dolgozd fel, mielőtt családot alapítasz, mert a minta megy tovább. A rossz minta.

Ezek a szar helyzetek, meg a tökéletes szülők

Még nagyon fiatal vagyok, de már most azt hallgatom, hogy kell gyereket szülni, mert ki fog velem törődni ha öreg leszek….

Na és épp ide vezethető az hogy a közelében akar tudni, lehet tudat alatt, de ez mindig benne van egy szülőben hogy neki segítségre lesz szüksége, illetve hogy szemmel tarthasson….

Én oda költöznék, ahol nekem jól esik, senkinek semmi köze hozzá… ha közel fogsz lakni és netán boldogtalan leszel az jó lesz? Nem hiszem… inkább kövessétek az álmaitokat a pároddal

(Paromnak szoktam mondani csúnyát, de mindig igaz: nem az anyáddal es nem a haveroddal fogsz élni/családot alapítani, hanem velem)

Költözzetek oda ahová TI akartok. A sértődést, veszekedést nem tudod mindig elkerülni, nem is kell. Nem vagy már kislány.

Ha oda rángatod a barátodat, ahol nem akar lenni, mert anyád kívánságát helyezed előrébb a kettőtök dolgában, akkor keresztet vehetsz a kapcsolatra. Ha a barátod akarna mindenáron valami ellenszenves környéken élni, ahol anyukája szoknyája széle karnyújtásnyira van tőle, te is otthagynád őt, és visszaküldenéd az anyjának, hogy nevelgesse még a nagyranőtt óvodását, aki minden érzelmi és praktikus érv ellenére őt helyezi a döntései középpontjába. Nem az önálló felnőtt akaratát, nem a párját, nem a céljait, nem a leendő családját, hanem anyukáját.

Hasonló helyzetben minimálisan sem érdekelt, ki mit akar, mivel FELNŐTT vagyok, oda megyek, ahová jónak látom.

Ennyi, és bármit kizárólag a barátommal beszélek meg, másnak nincs beleszólása.

Amikor pedig egyedül éltem sem volt.

Ideje lenne felnőni nektek is.