A nő, a pasi akarata ellenére megtartja a gyereket. A pasi megtudja szeretni így is a gyereket?

MInimális az esélye.

Vetesd el inkább, mint átb/szd az apát

(Vagy állj elé, és mondd meg, hogy annak ellenére, hogy ő nem akarja, te megtartod, természetesen mindenféle jövőbeli követelésről lemondasz az irányába)

Miért kéne minden követelésről lemondani? Ha a férfi nem akar apuka lenni, akkor gumit húz. Ha nem húz, azzal vállalja sajnos a kockázatot. A gyerektartás pedig jogilag nem az anyának jár, hanem a gyereknek. Nem szép más nevében lemondani bármilyen juttatásról. Mintha valaki lemondana helyetted a fizetésedről mert minek az neked.

Valószínű nem fogja amúgy megszeretni a gyereket. Úgyhogy ebben bízva rossz ötlet megtartani.

Én konkrét "elszenvedője" lettem egy ilyen esetnek. Az akkori élettársam, (3 éve voltunk együtt, életkorban egyidősek vagyunk) babát szeretet volna, de nagyon. Én közöltem vele, hogy szeretem de gyerekvállalásra még nem állok készen. Óvszert azért nem használtam mert sokszor átbeszéltük a dolgot, megbíztam benne, hogy nem hoz nélkülem ilyen fontos kérdésben döntést, és szedi tovább a fogamzásgátlót.

Totál palira vett, akkor 24 évesen semmilyen szempontból nem voltam készen ara, hogy apa legyek. (nem az életkorommal vagy az érettségemmel, volt gond, sőt inkább azzal, hogy rendkívül sok dolgot vállaltam egyszerre)

Amikor közölte , hogy hamarosan apuka leszek az egész világ megfordult velem. Ténylegesen sokkolt, hogy a döntése egy olyan helyzetbe hozott amibe már nem volt semmi beleszólásom. Így jártam, rendesen "félreismertem" de fogalmazhatnák úgy is, hogy sikerült jól "át*asznia", a baba elvétele szóba sem jöhetett.(Hozzáteszem, hogy a szüleim akkor is nagyon jól szituáltak voltak)

Házépítés közben voltam, stabil munkahelyem volt, de az akkor még megfelelő egzisztenciát nem adott.

A családtól próbáltam tanácsot kérni, de azok megosztottak voltak.

Két héttel később döntöttem, kiléptem a kapcsolatból.(apasági teszt megvolt, az enyém a gyerek)

A "hölgy" akkor mutatta meg az igazi "jellemét". Bírósági döntést a láthatással kapcsolatban nem tartja be, nem érdekli, olyan saját feltételei vannak amit inkább nem osztanák meg. Én már nem tudok , és nem is akarok tovább pereskedni vele.(belefáradtam) Ráadásul rá két évre egy másik férfival is megcsinálta ezt.

Négy év telt el azóta, lelkileg nagyon megviselt, hogy egy kis emberke aki az én testemből is van, tőlem néhány kilométerre úgy nő fel, hogy alig ismer. És ez a volt "partnerem" jelenlegi viselkedése szerint, sajnos így is marad.(egy időre)

Bocs hogy ilyen hosszan írtam le a szitut, de rövidebben nem tudtam.

Mindezek ellenére szívből szeretem a kisfiamat. Mert az a rövid idő amit eltöltöttem vele az csodálatos volt. Gyönyörű , tündéri kisfiú aki egy szerető családot érdemelne.

Jogos kérdés lehet , hogy akkor miért nem hozom rendbe a kapcsolatom az anyjával?

Az mert azzal a nővel már képtelenség akár néhány értelmes szót is váltani.

Hiszek benne hogy, "kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni".

Az életem minden más szempontból, rendbejött.

A mostani párommal, akiben tényleg feltétel nélkül megbízok, jövőre összeházasodunk. (bizonyított , Ő, a családom és a barátaim segítettek átvészelni ezt az időszakot.

És ahogy ez megtörténik mindent el fogunk követni, ami csak legális, hogy hozzánk kerüljön a kisfiam . Mert szeretem!

47. Igazad van. Sok mindenben

46. Abban is van igazság és tanulság amit írtál. (talán)

Szeretem a gyerekemet. Nem írtam olyat ,hogy soha nem akartam volna gyereket.(igaz 1 évente semmiképp) Hihetetlen de az aktus célja nem mindig a gyereknemzés. A mostani párommal szeretnénk több gyereket is.

Nem a pénzért, az eltartásért csinálta a volt élettársam amit csinált, ebben biztos vagyok.

Ahogy leírtam van kapcsolatom a kisfiammal. Csak éppen az [anyukája] rendkívüli megbonyolítja amikor csak tudja azt. Azt is leírtam , hogy elég közel lakunk egymáshoz, és én pont a fiam érdekét nézem, akkor amikor nem mindenféle hivatal révén rángatom magamhoz.(egy kisebb városban lakunk ahol mindenki mindenről tud- tudni akar) De minden olyan eset jelentve lett amikor az [anyukája] igazolhatóan ellehetetlenítette a láthatást.(amit lehetett rögzítettünk is)

Azt nem várom meg, hogy idegen legyen számomra , jövőre már sokkal több lehetőségem lesz arra, hogy hozzánk kerüljön. Négy éves a kisgyerek az [anyja] jogilag megfelelően gondoskodik róla, mindenképp el akarjuk kerülni, hogy a fiam érzelmileg, lelkileg sérüljön. Ezért írtam, hogy "belefáradtam" (szót) az anyjával való cirkuszozás nem megoldás.

46.

Igen utólag jobb lett volna zoknit húzni. De mi nem úgy költöztünk össze, hogy jött egy szerelemittas gondolat. Ugyanabba a sportegyesületbe jártunk , csak más szakosztályokba így ismerkedtünk meg.(14 éves korunk óta ismertük egymást)

Tudom, minek költöztünk össze alig 21 évesen "gyerekként"?

Mert úgy döntöttünk 1 év együttjárás után. Mert szerettük egymást (írtam) és sok közös volt bennünk és vágytunk rá. Anyagilag is megengedhettük magunknak.

A szüleink is jó barátságban voltak, a két apa között meg is maradt a barátság.

Bocsánat.! Egyikünk sem tehet róla, hogy mindkét család jelentős mennyiségű földterületet kapott vissza privatizáció után.

Én akkor a családi vállalkozásokban segítettem amit tudtam, be voltam jelentve, jó fizetést kaptam érte apámtól. Bocsánat érte, de van ez így.(nem "neres" egyik család sem.)

Amikor összeköltöztünk nem tréfából kezdett el fogamzásgátlót szedni.!!

Az is meg lett beszélve. Honnan tudhattam volna, hogy 3 év múlva nem beveszi hanem a kukába dobálja. Ellenőriznem kellet volna, vagy lenyomni a torkán? Nem az az ember vagyok.

Tényleg nagyon szerelmes voltam és ő is. Egy tökéletes kapcsolatnak tűnt testi lelki szempontból.

Nem szórta a pénzt volt, hogy több bankkártyám is nála volt, nem pittyegett a telefonom, a rengeteg vásárláskor. Jellemzően vagy rámcsörgött , vagy sms küldött , egyszerű 20 ezer forintos bevásárláskor. Pedig soha nem kértem, vagy utaltam rá, hogy bármivel is elszámoljon.

Ő egy kétéves fizetős suliba járt (sporttagozat) ahova délelőttönként 4-5 órára kellett bemennie. Mellette ő is be volt jelentve a szüleihez, volt keresete.

Valami történt vele, egyre többször beszélt arról, hogy családot akar. Nem számszerűsítettem de hetente 1x biztos szóba került. Nem lett lesöpörve a téma. Megbeszéltük , hogy 2-3 év múlva, nem volt hisztizés, más témában sem volt hisztis típus.

Én egyszere akartam egy új vállalkozást- a családiakkal párhuzamosan, belekezdtünk egy nagyon komoly családi ház építésébe, (elkészült) közben CE vizsgám folyamatban, a sportot sem hagytam abba, folyamatban volt egy, a közelben lévő horgásztó megvásárlása, egy gyerekkori haverral közösen, sajnos rengeteg egyezkedés ügyintézés után nem sikerült megvenni. (azóta sem tettünk le róla véglegesen)

Szóval a volt "kedves" párom ezekről tudott és bár tényleg sokszor felhozta a baba témát, mindig értelmesen átbeszéltük.

Nem fenyegetőzött élhagyással, megcsalással.

Amikor bejelentette , hogy terhes én meg sem tudtam szólalni, olyan volt mintha szájba vágtak volna, vagy kitéptek volna belőlem egy darabot.

Azóta sem kaptam tőle értelmes magyarázatot.

A családdal barátokkal úgy gondoljuk így akart magához kötni.

De abban sincs semmi megdönthetetlen logika.

A másik férfi akivel ugyanezt csinálta, a szomszéd településtől való, és kőművesként dolgozott náluk. Annyit tudok róla hogy elköltözött valahova.

De biztos nem a gyerektartás miatt.

Úgyhogy jelenleg ez van. Élünk néhány utcára egymástól, a pénzemre semmi szüksége, de a jelenlegi helyzetet biztos élvezi.

A mi családunkban vol ilyen, de szerintem nagyon ritka. A nagynéném és a férje megbeszéltek, hogy nem lesz gyerekük. Aztán a nagynéném terhes lett. ( ez 45 éve történt, a fogamzásgátlás bár volt, de koránt sem ennyire megbízható, mint most)

A nagynéném mondta a férjének, hogy megtartja a gyereket, ha a ő nem akarja, akkor ott az ajtó, nem tartja vissza. A férfi maradt, a kislány megszületett. Én azóta sem láttam férfit, aki ennyire szereti a gyermekét. Komolyan, imádta a kislányt, tevőlegesen részt vett a nevelésében. Azóta már van 2 unoka is, és amíg az egészsége engedte, szoros kapcsolatot ápolt velük is.

De szerintem millióból 1 ilyen eset van.