Tényleg van olyan gyerek, aki felnőtt korában rá sem nyitja az ajtót a szüleire annak ellenére, hogy ők tisztességesen és becsülettel felnevelték?

4-es vagyok.

Na én pont külföldön éltem, amikor nagyanyámnak szüksége lett volna a családjára, de senkire nem számíthatott, egyik Magyarországon élő (ráadásul egy városban) családtagja sem akart vele foglalkozni annak ellenére, hogy még felnőtt korukban is mindennel segítette őket, szóval én jöttem haza több ezer km-ről, hogy gondoskodjak róla.

Szóval, ha külföldről nem jöttem volna haza miatta, arról igenis én tehettem volna.

Ha a szüleimet kérdezed: tisztességgel felneveltek, és hálátlan szr vagyok, amiért nem érdekelnek.

Na, a tisztességgel felneveltek = két kontrollmániás idióta, akinek még arról is be kellett számolni, mikor menstruálok (képes volt megnézni a kukát), vagy ha már ötpercnél tovább voltam a mosdóban (mert urambocs sz.rok), akkor kopogtak, hogy mi tart eddig.

És ez csak a jéghegy csúcsa, inkább bele sem kezdek a felsorolásba, mik mentek a négy fal között - persze a külvilág felé meg a jópofizás, minden rendben, szerejük egymást bullsht.

Mindegy, elköltöztem, innentől kezdve nem érdekelnek sem ők, sem azok a rokonok, akik szerint kötelességem volna tartani szüleimmel a kapcsolatot.

"...szóval én jöttem haza több ezer km-ről, hogy gondoskodjak róla.

Szóval, ha külföldről nem jöttem volna haza miatta, arról igenis én tehettem volna."

Szigorúan véve valoban. De nyilván ha van már saját családja az embernek kint, akkor nem fogja őket se otthagyni, se elkoltoztetni. Plusz az se mindegy, milyen munkája van mindemellé

"Ha nálad a tisztességgel felneveltek annyit jelent, hogy nem vertek, eljártak dolgozni, elláttak étellel, ruhával, egyebekkel kb. 20 éves koromig, akkor persze tisztességgel felneveltek. Csak épp sosem foglalkoztak a lelkemmel, nem építettek bennem felnőtt koromra önbizalmat, önbecsülést, szeretetet, nem ültek le velem beszélgetni. Most meg csodálkoznak, hogy felnőttként miért keresem őket alig vagy járok haza hozzájuk elég ritkán."

Nálam ugyanez van. Értetlenül áll előtte anyám, hogy nem ismer egyáltalán, és nem törekszek arra, hogy közeli legyen köztünk a kapcsolat. 30 elmúltam...