Tényleg van olyan gyerek, aki felnőtt korában rá sem nyitja az ajtót a szüleire annak ellenére, hogy ők tisztességesen és becsülettel felnevelték?

A gyereknek csak egy anyja, egy apja van. Alap szükséglete élete végéig, és ha elfordul tőlük annak mindig oka van, akkor is ha ezt kívülről nem látja senki. Valamilyen módon biztos hogy bántalmazva volt. Az sem magyarázza, hogy a testvére tartja a kapcsolatot. Nyilván a testvérét szerették, őt meg nem. Hogy anyagilag ugyanannyit kaptak, az nem jelent semmit.

Velem a szüleim nem foglalkoztak gyerekkoromban. Apukámat sosem érdekeltem, mindig csak hazajött a munkából és piált, tévézett, számítógépezett. Anyukám is hazajött és tévézett, főzött. Sosem ültek le velem tanulni, beszélgetni, foglalkozni velem. Szinte alig öleltek, pusziltak, szeretgettek. Apa teljesen olyan volt, mint egy idegen lakótárs. Apa alkoholista is már gyerekkorom óta. A szüleim állandóan csak veszekedtek, ebből állt a fél gyerekkorom, hogy ezt hallgatva sírtam és szorongtam a szobámban. Jó szokásokat sosem mutattak vagy mondtak, hogy akarjak többet az élettől, vagy hogy dolgozzak a céljaimért, nem tanítottak kitartásra, türelemre, tervezésre. Ha nálad a tisztességgel felneveltek annyit jelent, hogy nem vertek, eljártak dolgozni, elláttak étellel, ruhával, egyebekkel kb. 20 éves koromig, akkor persze tisztességgel felneveltek. Csak épp sosem foglalkoztak a lelkemmel, nem építettek bennem felnőtt koromra önbizalmat, önbecsülést, szeretetet, nem ültek le velem beszélgetni. Most meg csodálkoznak, hogy felnőttként miért keresem őket alig vagy járok haza hozzájuk elég ritkán.

#17 👍🏼

#17 az érzelmi elhanyagolás is egy bántalmazási forma. Nem te kérted hogy megcsináljanak, egy szülőnek kötelessége szeretnie a gyerekét. Mondom ezt szülőként. Ha nem kaptad nem adod, és ez ennyi

#17 továbbá ha nem ölelgettek puszilgattak gyerekkorodban akkor remélem nem gondolják, hogy te fogod a ganyét kilapátolni alóluk ha oda jutnak.