Most ezen tenyleg meg kell sértődni?

Nekem az apukám 3 éves koromban meghalt. 4 éves korom óta van anya nevelőapámmal együtt. Nevelőapám elött apa kb tabu téma volt mindig.

Őt nem szólítottam apának sosem.

Fiam 4 éves. Ha anyáéknál vagyunk, hallja hogy nem apanak, hanem "Janinak" szólítom nevelőapám. Ennek ellenére anya is meg nrvelőapám is papának hivatja őt a gyerekkel.

Múltkor beszélgettünk itthon a fiammal erről a ki kinek kicsodája dologról. Én tök őszintén mondtam neki, hogy az én apukám meghalt, őt "Lacinak" hívták, apa apukája is meghalt, őt meg "Bélának" hívták. Ők a papái. A "Jani" nem igazi papája, mert nem az én apukám, de ha szeretné, hívhatja papának. Nem is firtatta tovább ezt a témát.

Ma voltunk családi ebéden. Anya mondott valamit a fiamnak, hogy szólja papának, vagy mutasd meg a papának, valami ilyesmi.

Erre a fiam tök nyugodtan megjegyezte, hogy neki a "Laci" meg a "Béla" a papája, de nem baj, a "Jani" is lehet a papája.

Anya sokkot kapott, nevelőapám meg kiakadt. Hogy nem azért nevelt fel engem, meg nem azért fogadta el a fiamat(!), hogy utána meg azt hallja a gyerektől, hogy ő nem is a papája. Mert nekem ezt nem szabadott volna elmondani egy ekkora gyereknek, mert nem érti meg.

Meg milyen hálatlan vagyok, innentől kezdve ő is így viszonyul hozzánk.

Most komolyan hazudnom, titkolóznom kellett volna a gyerekem elött?!

Ez a vita után egyből jöttünk is haza és azóta nem tudok túllépni a történteken.