Hogyan tudnám meggyőzni a férjemet hogy ne aggódjon túlzottan állandóan?

"A bölcsőde egy szükséges rossz olyan anyák számára, akik rákényszerülnek arra, hogy mihamarabb visszamenjenek dolgozni. A gyereknek az volna az ideális, ha 3 éves koráig otthon lenne."

Nyugodtan pontozz le, mert mi már csak ilyen szadisták vagyunk a gyerekkel...

Két éves múlt, amikor egy GYMS-(vár)megyei kisvárosba költöztünk. A férjem Németországban dolgozott (három hetente jött haza egy hétre). Segítség: semmi. Még GYES-en voltam, de már gondolnunk kellett arra, hogy később nekem is szükségem lesz munkahelyre. Ezt egy három éves, friss ovissal, aki - ha a négy fal között töltötte az elmúlt egy évet - nincs szocializálva, plusz abból kifolyólag, hogy nem érintkezett a korosztályával és azok testvéreivel, konkrétan nem esik át semmilyen betegségen, ergo az ovi első évét - egy hét ovi, két-három hét itthon - "betegszabin" tölti, na, vele hmmm... érdekes lett volna. Minden munkáltató "imádja" a folyton táppénzen lévő anyukát. Ja, nem... Pont ezért volt az én lányom bölcsis. Eleinte kb. 8:30-9:00-től 11:00-11:15-ig, majd az utolsó 1,5-2 hónapban már ott is aludt. Tudom, én egy szadista, nemtörődöm, gonosz anya vagyok, de képzeld, akik bölcsis társai voltak (ja, persze ő is), sokkal könnyebben vették az ovis közösségbe való beilleszkedést...